Nyikolaj Mladenov Nem viselkedhetünk úgy, mint a Balkán a Balkánon
A külügyminiszter a "Capital" előtt
írta: Svetlomira Gyurova, Tsvetelina Manolova
Melyek Bulgária kiemelt témái a külpolitikában, amelyekben az ország aktív és aktív lehet?
Első prioritásunk a Balkán kell, hogy legyen, ez a szomszédságunk. Stratégiai érdekünk, hogy a nyugat-balkáni országok fokozatosan az EU és a NATO részévé váljanak, teljesítve ennek minden kritériumát. Jelenleg ezen országok mindegyikének számos akadálya van, amelyeket le kell küzdeni - belpolitikai problémák, regionális viták, kétoldalú viták stb. Bulgária az EU és a NATO tagjának az a feladata, hogy egyesével segítse ezeket az akadályokat. Az Atlanti-óceán mindkét partja régóta várja, hogy Bulgária aktívabb pozíciót töltsön be a Balkánon. A másik régiónk a Fekete-tenger partja, a Kaukázus, Közép-Ázsia. Az energiaprojektek miatt ott komoly érdekünk van, ideértve a gazdaságot is. Harmadik tágabb érdeklődési körzetünk pedig a Földközi-tenger keleti része és a Közel-Kelet. Számos oka van - először is a biztonság szempontjából itt tükröződik az, ami ott történik. Másodszor, mivel gazdasági válság idején aktív országnak kell lennünk, amely befektetéseket keres. A potenciális befektetők pedig vonzódhatnak ebből a régióból.
Ha visszatérünk az első prioritásra - a Balkánra -, akkor Brüsszel jelenleg nem hívja fel őket nagy figyelemre, és a bővítés nem aktuális téma. Milyen kockázatokkal jár ez, és hogy az EU-ban mindenki tisztában van-e velük?
A bővítés iránti érdeklődés hiányának számos oka van. Az egyik a pénzügyi válság, a másik a Lisszaboni Szerződés komplex végrehajtása. Van egy harmadik oka, vagyis az, hogy a Nyugat-Balkán sok országában a reformok az utóbbi időben lelassultak. Újra előtérbe kerül egy nacionalista diskurzus, egy olyan populizmus, amely nem segíti a reformok menetét. Brüsszel szempontjából a balkáni bővítés újbóli napirendre állítására irányuló erőfeszítések mind az EU-n belül, mind pedig a régió országaiban erőfeszítéseket igényelnek. Bulgária egyedülálló helyzetben van, mert viszonylag nemrégiben tagja az EU-nak, tudja, milyen nehézségekbe került, ismeri a problémákat és az előnyöket. És amikor hitelesen és hitelesen beszélünk tapasztalatainkról, az segít a szomszédainknak ezen az úton járni. Az is segít, ha értelmes hangot hallunk Brüsszelben, mondván: igen, rájövünk, hogy vannak problémák, de ha megfeledkezünk a Nyugat-Balkánról, az összes eddig befektetett beruházás elvész.
Egyrészt Brüsszelnek határozottan meg kell erősítenie, hogy ezek az országok csatlakozhatnak az EU-hoz. Másrészt mondjuk a balkáni országoknak - nagyon komoly elkötelezettséget kell tanúsítania belső reformjai, a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok iránt. Ez egy új uniós útvonal lehet a Nyugat-Balkán felé.
Nem tudom, hogy az EU-ban mindenki belátja-e, hogy fennáll annak a veszélye, hogy elveszítjük a nyugat-balkáni csendes, Európát támogató többségeket, azt kockáztatjuk, hogy veszélyeztetett kisebbségekké válnak. Ezen országokban tett túrám során láttam, hogy sok helyen a reformista többségre egyre nagyobb nyomás nehezedik a nacionalizmus és a populizmus, az EU-csatlakozás kilátásainak hiánya miatt. Ezt a perspektívát nem csak bemutatni, hanem bizonyítani is kell.