Anyalevél, Senna, Cassia (Cassia acutifolia) növénytan

Anyalevél, Szajna, Cassia (Cassia acutifolia) a hüvelyesek (Leguminosae/Fabaceae) családjába tartozó félcserje vagy cserje. Senemicia néven is megtalálható.

A cassia nevei különböző nyelveken: angol - Senna plant, true senna, orosz - Cassia éles levelű, francia - Cassia sene, német - Sennacassie, Sennencassie.

További latin szinonimák: núbiai senna, Cassia lenitiva, Cassia senna, alexandriai senna, egyiptomi senna, Cassia aethiopica, Cassia officinalis, Senna acutifolia, Cassia lanceolata, Sene de la palthe, Tinnevelly senna, Cassia angustifolia.

Alaplap eszköz

A gyógynövény eléri az 1 méteres magasságot, ritkán 2 m-ig. A szár felálló, sima, halványzöld. Az ágak hosszúak, szélesen terjednek minden oldalon. A levelek csúcsosak, összetettek, lándzsás vagy ovális-elliptikus szirmokból állnak. A szirmok 2-3 cm hosszúak és 5-10 mm szélesek. A levéltömeg szürke-zöld színű. Halvány illata van, ragadós és édes íze van.

A cassia virágai sárga színűek, racemákba gyűlve, amelyek a levelek hónaljában hosszú szárakon helyezkednek el. Virágzásuk a júliustól októberig tartó hónapokat fedi le.

Az anyalevél termése száraz, bőrszerű hüvely (bab), barna színű. 3–5 cm hosszú és 1,5–2,5 cm széles, körülbelül hat lapos magot tartalmaz.

Az anyaleveg eloszlása

A cassia élőhelye Dél-Arábia és Afrika sivatagi és félsivatagos régiói. Termesztett növényként is megtalálható. Ázsiában és Afrikában termesztik.

Az anyalap használható része

A gyógynövény hasznos részei levelei és gyümölcsei.

Az anyaleveg kémiai összetétele

A széna levéltömege tartalmaz szabad antrakinonokat, antrakinont és gyantás glikozidokat, antranol-glikozidokat, aglikonokat (senidinek, aloeemodin, krizofanol), kaempferolt, pimitet, nyálkát, gyantás anyagokat, tartarátokat, reint, izoemodint, kloviano, aloeemino.
A gyümölcsben kisebb mennyiségű szabad antrakinon található, mint a levelekben.

Az anyaleveg gyógyászati tulajdonságai és alkalmazása

Az anyalevél jelenlegi használata az 1950-es években kezdődött. Különböző típusú szénát használtak az ókori népek hashajtóként. A gyógynövény használatának első írásos bizonyítéka Kr. E. és az arab orvosoké. A cherokee törzs széna gyökerét összetörte, öntözte és sebkötözőként használta. Az anya levelét a múltban láz ellen használták.