Római mosolygós 2. oldal
mosoly.
A maradék tovább Rene Karabash - Nagyon örülök, hogy megvan ez a regény. Rázás. Meghitt. Bátor.
Kanuna, amely Albánia egyes falvaiban még mindig hatalmon van. (bővebben a témáról - Ismail Kadare áprilisi április)
Az előesté, mint sok más dolog, előre meghatározza az emberek sorsát. De nem akkor, amikor az emberek erősek és van bátorságuk a sorsuk megválasztására. Annak érdekében, hogy egy nő megszerezze a szabadságát, elég lemondania minden nőiesről. Rene Karabash hősnője ilyen. Ezért válik maradékká.
Nem, az Ostaynitsa a meghitt jelenetek ellenére sem szerelmi regény. Nem, Ostaynitsa sem politikai, sem lázadó regény. Ez egy regény a választásainkról. Álmaink és a szeretethez való jog fenntartásáért. A sorsunk megválasztásának jogáért. A szeretethez való jogért.
Ostaynitsa annyira magával ragadott, hogy miután papíron olvastam, meghallgattam az audio verziót, Petya Abadjieva remek olvasmányában. A borítóért jól sikerült. És mindent ebben a regényben - köszönöm!
"A gyengébbek az igazságot választották, mert féltek a merészségtől. Most már megértettem, hogy a merészebb döntés mindig is az igazság volt. A merészség hazugoknak szólt, a bátorság mögé rejtett gyáváknak. Azok számára, akik szívesebben ugranak a folyóba, elmenekülnek vagy ölnek, nem pedig igazat mondanak.
Ajánlom. És új könyveket várok a szerzőtől.
Több mint világos, legalább a cím elárulja, A legyőzött tovább Theodora Dimova egyáltalán nem könnyű könyv. Számítottam rá. Próbáltam nem olvasni róla semmit, mielőtt elolvastam volna magát a könyvet, hogy ne befolyásolják. Nagyon izgatott vagyok Teodora Dimova által leírt idővel - a napokkal, hónapokkal, évekkel 1944. szeptember 9. után. Az embertelenség időtlensége. A "néphatalom" szörnyűségei, a nemzet depersonalizációja, veresége "
Aki elrejti a legkisebb nosztalgiát abban az időben, vagy úgy gondolja, hogy ez jót tett az embereknek vagy Bulgáriának, az A legyőzött regény nagyon kijózanító. Semmi részletet nem kímélnek, érzéseket nem rejtegetnek. Fájdalom, nem annyira fizikai, mély fájdalom árad minden oldalról és minden sorról ...
Hiszem, hogy a művészet gyógyít. Legalább gyógyítsa meg ezt a regényt ez a mély seb, amely társadalmunkban áll.
Igen, úgy gondolom, hogy az Elveszetthez hasonló könyveket az iskolában kell tanulmányozni.
Éjszaka, Camelia Kucher
Nagyon félénken kíváncsi voltam Camelia Kucher második könyvére, az Éjszakára. Dom után, ami nagyon tetszett, többet vártam a szerzőtől. Ezért gyorsan megkaptam a könyvet, amint megjelent, de sokáig nem nyúltam hozzá, hagytam egy-két hónapig érlelődni a szekrényemen.
A szerző ismét Bulgáriától eltérő helyet választ regényének jelenetéhez. A házban az akció Franciaországban zajlott. Az éjszakában - Olaszországban. Az idő a második világháborútól napjainkig tart. Ismét nagy szeretet és nagy szenvedés van a vesztében.
"... Kissé lefogyott, mert a háború ellopja az ételeinket, gyermekkorunkat és életünket ..."
"Amióta emlékszünk, barátok vagyunk, és ezekre a barátokra egy életen át emlékeznek."
Nem lehet harcolni a tehetetlenséggel.
"A megbocsátás nem olyan erős, mint az a megbocsátás, amelyet önmagának adhat."
"Minden múltnak van helye. Ahol úgy dönt, hogy elhelyezi.
Vittorio egy gyerek, aki szerelmes Évába. Távcsövével figyeli, ahogy a hegedűt olvassa vagy játszik. Később megtudhatjuk, hogy tudott róla ... Gyermekek és háború, háború és nem növekedés, a szeretet mint növekedés.
Ha még nem olvasta Kamelia Kuchert, akkor azt javaslom, hogy kezdje Dom-tal.
Nem gondoltam, hogy ez nemrég fog megtörténni velem - de itt van. Slivovitz tovább Katalin Hapsali az első könyv, amelyet papíron kezdtem és audio formátumban fejeztem be, Koyna Ruseva olvasta. Nem volt időm, el akartam olvasni. Egy lehelet alatt olvastam/hallgattam.
Először a regényért. Tetszik. Valószínűleg ilyen állapotban főzött. Balkán, néha durva, néha romantikus, néha mindennapi, néha vicces. Regény a mai napról, az elidegenedésről, a mozgalmas életről, a magányról, a családról és a gyökerekről.
A könyvről. Nagyon szép borító. Igazán. Pontosan ehhez a szöveghez. Ezzel az arccal és ezekkel a gyökerekkel. Pontosan ebben a színben. Először megfogott. Damyan Damyanové.
A hangoskönyvről. Igen, Koyna Ruseva olvassa. Tudom, hogy nagy név. A szöveg illik hozzá. És most a fülemben van a hangja. Azt hiszem, hogy elolvasása megváltoztatja a szöveget. És igen, a következő hangoskönyve valószínűleg jobb lesz.
Szent farkas tovább Elena Aleksieva. Mély, mély vizek, rendkívül kíváncsi, aktuális, szomorú, sötét, korszakunk filozófiai olvasata. Választékos, többrétegű regény. Le vagyok nyűgözve. Őszintén csodálom Elena Aleksievát a megközelítésért, az olvasásért, a bátorságért, hogy ilyen rendhagyó, összetörő módon meséljünk az időnkről, miközben sikerül megtartanom azt a fényt, amely a sötétség, az élet, a halál ellenére is, az ember diadala ellenére embertelen alkalommal, még a farkas bőre alatt is.
A BAS tudósai, bányák a föld alatt, olyan emberek, akik nem tudják, hogyan kell szeretni, hogyan kell sírni, roma szertartások szórakozással és táncolással, edzés, azaz keresés nélkül, öröm gazdagság nélkül, a világ átrendeződése, egy pap, aki nem pap, sötétség, fény, még sok más. A hétköznapi emberek által hordozott és megosztott bölcsesség, bennük kódolva. Kontrasztok.