Rabja, hogy a keleti rodopok ismeretlen útjain utazzon! Kalandozás helyszíne
A folyó bal partján haladva igazi megkönnyebbülést éreztünk és teljesen megfeledkeztünk életproblémáinkról és apró gondjainkról, amelyek egyébként normális helyzetben átvennék a tudatunkat. A még csak most kezdődő kellemes séta miatt ellazultunk, ritmusba kezdtünk és a legkellemesebb pillanatban elértük magát a hidat, amely összekötötte a két partot, és emlékeztetett bennünket a régiek egyedi építészeti érzékére. Áthaladtunk rajta, érezve ennek a régiónak az ősi kulturális emlékekben bővelkedő történelmének részét.
Száz méter magasba mászás után elértük a főutat, amely elvezet minket az erődhöz. Többször pihentetnünk kellett a nehéz hideg levegő miatt, amely megtöltötte a tüdőnket és zihálást okozott, míg egy ponton fel nem másztunk a gerincre, és meglepődve találkoztunk egy régi vadászkocsival. Előtte egy tucat, teljes vadászfelszerelésbe öltözött férfi állt, akik egyértelműen összegyűltek, hogy eltaláljanak valamit az ünnepi vadászaton.
- Hova? - kérdezte egyikük tőlünk - Ivaylograd sötét bőrű polgára nevetségesen öltözött vadász sapkával.
- Fel akarunk menni az erődbe - mondta Sasho. - Lássuk, nem jött ide! Messze van?
- Ahh - mondta egy másik, feszült arcú, fekete csavart bajuszú vadász. "Nincs messze." Itt fogsz ezen az úton haladni. Elhaladtam és eltapostam a kocsival.
- Igen, várj egy percet! - szakította félbe egy másik kollégáját kissé infantilis arccal, és felénk lépett. - Láttál nyomokat, amikor idejöttél?
- Igen ott volt.
- De milyen nyomok? A szarvas?
- Nos, nem mondhatom el. - válaszolta Sasho - Nem vagyok szakértő.
- És hova mentek? A vadász újabb kérdést tett fel. - Nekünk vagy le.?
- Hmm. Abe lejött. Nem neked.
A vadásznak nyilvánvalóan nem tetszett a válasz, mivel csak integetett, hogy megmutassa, merre kell menni, és hátat fordított nekünk.
- Véletlenül! Sasho azt kívánta nekik, de a csoport elfoglalt volt az általunk átadott információk megbeszélésén.
Körülbelül egy kilométerrel feljebb a dombon végre elértük az erődöt. Körülbelül egy órát vettünk rá, hogy megnézzük, majd visszaindultunk lefelé. Csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan ereszkedtünk le a lejtőn, és elhaladtunk a vadonautó mellett, amely elhagyatottnak tűnt. A vadászoknak nyoma sem volt.
Néhány mérfölddel lejjebb megdöbbentünk valakinek a puskáját, valamint a felénk közeledő vadkutyát. Megpróbáltuk enyhíteni a feszültséget azzal, hogy elmondtunk egymásnak néhány elfeledett poént és poént. Egy ponton Sasho elindított egy régi vadászati történetet, amelyet valójában máskor is meghallgattam, és nagyon vicces volt, de pont a nagy fináléján a fordulat mögött megjelent egy üldözött mogorva vadász, aki meghallott minket és láthatóan azt hitte, elkaptuk őt kanárival.
15-20 évvel ezelőtt a pénzügyminiszter vadász akart lenni. Először vadászatra kellett vinniük. Az akció a Rodopes Asenovgrad részén történt. Minden elő volt készítve. Vadászvadászként cigányokat vettek fel. Vaddisznókra vadásztak. Megmondták a miniszternek, hogy hol álljon. Mindent milliméterre számoltak. Ott, ahol volt, körülbelül 15 vaddisznó haladt el mellette, hogy izgulhasson a vadászat miatt. A cigány felemelte a sertéseket egy padról, és zord terepen 10 km-en át kergette őket. Miniszterünknek azonban nem sikerült lőnie, mert néhány méterre haladtak el a tervezettől.
Egy ponton a szóban forgó cigány úgy érkezett, hogy a nyelve a mellkasához nyúlt, és amikor meglátta, hogy a miniszter ott áll, mint egy emlékmű, kiabálni kezdett vele, nem tudva, hogy fontos ember.
- Cseszd meg! Mit csinálsz? Miért nem lőtt? Itt kellene elkészíteni egy vaddisznó temetőt! Miért van szükséged erre a puskára? A seggedbe tettem azt a puskát!
Rendelt egy egész tirádát a minisztertől, és miután egy ponton jöttek a többiek, vitatkozni kezdtek vele arról, hogyan kiabálhatott egy ilyen miniszterrel! A cigány összeráncolta a homlokát, térdre esett és újrakezdte.
- Ó, te lősz le abba az egyszerű fejbe, nem ismerem, hogy miniszter! Kérlek, ölj meg kan helyett!
Edzett acél kardpengékként kereszteztük a szemünket, amikor megláttuk a vadászt, és megdermedtünk, néhány másodpercig egymásra meredtünk, és nem mertek mozdulni. Ellenünk egy puskával felfegyverzett férfi állt, akit történelmünkkel befolyásolhattunk, noha nem is voltunk tisztában vele. Fogalmunk sem volt, hogyan lehetne megnyugtatni a helyzetet, de úgy tűnt, hogy minden magától sikerül.
- Mit kiabáltál? - szidtak minket. - Megijeszted a játékomat. Nem látja, hogy szökésben vagyunk?
- Ah, te mézért? - Nyilvánvaló volt, hogy ez az ember egyáltalán nem volt jó a beszélgetések során. - Visszajössz.?