Miokardiális infarktus
Meghatározás
A szívinfarktus az iszkémiás nekrózis, azaz. a szívizom szövetének egy részének halála az elégtelen vér- és oxigénellátás miatt. A szívinfarktus az iszkémiás szívbetegségek egyik legsúlyosabb formája. Nagy társadalmi jelentősége van az általa okozott magas fogyatékosság és halálozás miatt.
A szívinfarktus általában aktív felnőttkorban (40-65 év) figyelhető meg, de az elmúlt évtizedben, a gyakoriság növekedésével, fiatalabb korban kialakul és gyakoribbá válik. 55-60 éves korukra a férfiak sokkal gyakrabban szenvednek szívrohamot, mint a nők. 65 éves kor után a szívrohamok előfordulása férfiaknál és nőknél kezd kiegyenlítődni.

Számos kockázati tényező létezik, amelyek önmagukban vagy egymással kombinálva okoznak szívinfarktust. Fontosak közülük:
1. Kor. Az érelmeszesedésről, az iszkémiás szívbetegségről és a szívinfarktusról kiderült, hogy sokkal gyakoribbak az időseknél;
2. Pszicho-érzelmi stressz, azaz. gyakori mentális és idegi megterhelés a családi, háztartási és szakmai környezetben;
3. Artériás hipertónia. A kezeletlen magas vérnyomás nagyon nagy kockázatot jelent. A meglévő artériás hipertónia számos szívinfarktusban szenvedő betegnél jön létre;