Az erősítők rövid története

rövid

Hivatkozási pont

Szigorúan véve minden erősítő teljesítményerősítő. Az áramerősséget állandó feszültségen, a feszültséget egyenárammal, az áramot és a feszültséget egyaránt fel lehet erősíteni. Ha az áramerősítést arányos feszültségesés kíséri, akkor nincs teljesítménynövekedés. Szemléltető példaként meg lehet adni a kart: az erő növekszik, de a teljesítmény nem.

Az erősítő képességeinek mértéke az erősítés - a bemenet adott értékének és a kimeneten mért érték aránya.

Ebben az esetben nemcsak a nyereség érdekel. Az akusztikai rendszerekkel való együttműködésre tervezett erősítőnek elegendő teljesítményig - tíz, száz vagy akár ezer wattig - biztosítania kell az elektromos jelek erősítését a hangfrekvenciák tartományában (20. 20 kHz). A jel torzulásait hallási érzékeléssel kell értékelni: az amplitúdó-frekvencia jellemző nem egyenletessége - legfeljebb 1 dB, nem lineáris torzítás - legfeljebb 0,1. 1%, a saját zaj relatív szintje - legfeljebb -80. -100 dB.

Az S1 kapcsoló lehetővé teszi a kétcsatornás erősítő összekötését híddal

Hogyan lehet biztosítani a nagy kimeneti teljesítmény elérését? A klasszikus erősítő kimenetének feszültség amplitúdóját az utolsó szakasz tápfeszültsége korlátozza. A tápfeszültséget a tranzisztorok bontási intenzitásának figyelembevételével választják ki az említett utolsó szakaszban. A kollektor kereszteződésének megszakítási feszültsége = 100 V esetén a tápfeszültséget 60 V-ra választják, és ez az érték korlátozza az audiojel kimeneti feszültségének kétszeresét. A feszültség amplitúdója 30 V-nak bizonyul, effektív értéke 30/1,41 = 21 V. Ellenállásnál (impedancia) pl. a mellékelt 8 ohmos hangszórók valamivel több, mint 50 watt teljesítményt termelnek. Ha két ilyen erősítő van egy híd áramkörben, akkor a maximális kimeneti feszültség körülbelül kétszer olyan magas lesz (