Az amerikai dollár elveszíti az aranyát - Információ megtekintése
/Pogled.info/ 1976 januárjában, a jamaicai Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Konferencián döntöttek az arany demonetizálásáról. Az aranyat száműzik a pénz világából, és a tőzsdén szokásos árucikkekhez szólítja fel. Az amerikai dollár továbbra is a világ valuta talapzatán állt. Az arany azonban továbbra is monetáris fém, ami veszélyezteti a dollár monopolhelyzetét a nemzetközi monetáris rendszerben.
A pénz tulajdonosai (a Federal Reserve fő részvényesei, akiknek dollárgyártásra van a nyomda) gondosan álcázott háborút kezdtek a sárga fém ellen. Az aranyat a világ leghaszontalanabb fémjeként próbálták hiteltelenné tenni. A társadalomnak azt mondják, hogy idővel az arany mint árucikk egy kicsit drágább lesz, mint a vas. Emlékszem egy csomó áltudományos IMF-kiadványra, amelyek célja az arany hiteltelenítése. Ennek azonban nem volt hatása. Ha az arany-dollár szabvány szerint az arany ára 35 dollár volt troy unciánként, akkor közvetlenül a jamaicai konferencia után a sárga fém ára átlépte a 100 dolláros határt, és tovább növekszik.
Az arany elleni verbális beavatkozásokat ki kell egészíteni a piaci intervencióval. Sok amerikai pénzügyi tartalékból származó aranyat kezdtek dobni a piacra. Ez bizonyos visszatartó hatással van az aranyárak dinamikájára, de nem szerencsés, hogy az amerikaiak elköltenék aranytartalékaikat. Ezért nyomást gyakorol Washington az IMF-re, arra kényszerítve, hogy a tartalékai terhére folytassa az aranyintervenciókat. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának és az IMF közös beavatkozásai sem állíthatják meg a nemesfémárak növekedését. 1980 januárjában az ár elérte a 850 dollárt troy unciánként, a mai dollárral szemben pedig 3-4 ezer dollár. Az erősebb versenytársnak a dollárt fenyegető veszélye halálos lett.
Az aranykartell rejtett műveleteinek segítségével radikálisan csökkentették az arany árát; időnként unciánként 300 dollár alá esett.
1999-ben a titkos arany kartellt mintegy két tucat ország központi bankjainak arany kartellje váltotta fel. Már az úgynevezett washingtoni aranyegyezmények leple alatt működik. Legálisan működik, de nagyon ravaszul. Hivatalosan kijelentették, hogy a washingtoni megállapodások célja az arany áresésének korlátozása. Öt évre a jegybankok - a megállapodásban részes felek - meghatározzák az arany megengedett legmagasabb értékesítési ütemtervét. Valójában a grafikonokban megjelenő számoknak ellentétes jelentése van. Megállapították a megállapodás részes feleinek eladandó minimális aranykvótákat, hogy megakadályozzák a sárga fém árának emelkedését.
Az 1999. évi megállapodás kimondja, hogy minden központi bank legfeljebb 2000 tonnát adhat el ötéves időszakban (2000–2004), vagy legfeljebb 400 tonnát évente. A pénztulajdonosok titkos nyelvéből lefordítva ez azt jelentette, hogy a központi bankoknak az amerikai dollár monopolhelyzetének fenntartása jegyében legalább kétezer tonna nemesfémet kellett dobniuk a világpiacra. A pénz tulajdonosainak munkája befejeződött: a Svájci Nemzeti Bank 1170 tonnát, a Bank of England - 345 tonnát, a Holland Központi Bank - 235 tonnát és így tovább értékesített. 2004-ben aláírták a második megállapodást, amely öt év alatt 2,5 ezer tonnára növelte az eladásokat. A második ötéves terv legnagyobb eladói a következők voltak: a Bank of France - 572 tonna, az EKB - 271 tonna, a Svájci Nemzeti Bank - 380 tonna. A második ötéves terv azonban kudarcot vallott: csak az elsőben ( 2005) évben 500 tonna értékesítést lehetett biztosítani, majd az értékesítési mennyiségek csökkenni kezdtek, 2009-ben csak 160 tonna volt.
Mint látható, Svájc különösen buzgón védte a dollárt az első két ötéves időszakban.
A 2009-ben aláírt harmadik ötéves megállapodással a problémák már megkezdődtek. 400 tonnás éves hozamot írt elő. A 2008–2009 közötti pénzügyi válság megzavarta a megállapodásban részes felek kártyáit. Az új megállapodás első évében (2010) mintegy 140 tonna, a második évben (2011) - 50 tonna kelt el, utána évente csak néhány tonna volt a szimbolikus értékesítés. A harmadik megállapodás első három évében az árak megduplázódtak, unciánként 1000 dollárra.