Allergia allergia a rovarokra

allergia

Rovarallergia a rovarcsípésre vagy csípésre adott allergiás reakció kialakulásában használt kifejezés. Gyakrabban allergiás reakciók alakulnak ki a szúró rovarokra.

A rovarcsípés vagy harapás általában kisebb irritációt okoz. De súlyos és néha végzetes reakciókat is okozhatnak felnőtteknél és gyermekeknél, akik allergiásak a rájuk.

Az allergiás reakciókat kiváltó rovarok általában csípős rovarok (darazsak, méhek, szarvasvirágok és hangyák) vagy harapó rovarok (szúnyogok, kullancsok). A csípős rovarok mérget fecskendeznek áldozataik bőrébe, míg a harapó rovarok általában antikoagulánsokat injektálnak áldozataikba.

Nem mindenki az allergiás a rovarcsípésekre vagy harapásokra. Lehetséges, hogy téves a rovarcsípésekre vagy a harapásokra adott reakció allergiás reakcióval. A különbség ismeretében elkerülhetők a felesleges aggodalmak és az orvoslátogatás.

14.1. A rovarcsípésre vagy harapásra adott reakciók típusai

A súlya a rovarcsípésre vagy harapásra adott reakció személyenként változik. Itt három van a reakció típusa:

Normális lokalizált reakció

Nem allergiás embereknél a rovarcsípés vagy a harapás okozza normális reakció, amely csak bőrpírral, viszketéssel, enyhe fájdalommal és duzzanattal jelentkezik a sérülés helye körül.

Az érintett terület megtisztítása és jég alkalmazása elegendő a tünetek enyhítésére.

Nagy lokalizált allergiás reakció

Nagy lokalizált reakció a sérülés helyén jelentős vörösséghez és duzzanathoz vezet, ami a hisztamin és más vegyi anyagok felszabadulásából ered a test szöveteiből a sérülés helye közelében. A duzzanat a csípés/harapás helyén kívül terjed. Például a bokán szúrt személy az egész lábát megduzzadhatja.

A reakció fokozatosan alakulhat ki 12-24 órával a csípés/harapás után. A tünetek általában 5-10 napon belül eltűnnek.

Ez a típusú reakció általában antihisztaminokkal szabályozható, és néha kortikoszteroidokat igényel.

Ez a reakció általában nem veszélyes, kivéve, ha a csípés/harapás a légzőrendszerben (szájban, torokban) lokalizálódik.

Anafilaxiás reakció kialakulásának kockázata ugyanazon rovarfajok ismétlődő csípéseire/harapásaira 5-10%.

Szisztémás allergiás reakció (anafilaxiás reakció)

A fejlődő emberekben anafilaxia, a test reakciója agresszívebb és oda vezet szisztémás válasz, ahol a válasz a sérülés helyéről az egész testben előrehalad és egy vagy több rendszert érint. Ezért a csípés/harapás helyétől távoli tünetek figyelhetők meg.

Ez a típusú reakció a generalizált csalánkiütéstől a teljes anafilaxiás reakcióig terjedhet. Ez súlyos és potenciálisan életveszélyes állapot, és azonnali orvosi ellátást igényel.

Azoknak a betegeknek, akiknek ugyanazon faj későbbi rovarcsípésénél/csípésénél csak helyi vagy akár általános bőrreakciók léptek fel, viszonylag alacsony, 5-20% -os kockázat jelentkezik a rendszerint, amely általában korlátozott mértékben súlyos. A korábbi súlyos szisztémás reakciók és különösen a hipotenzív anafilaxia a jövőbeni súlyos reakciók magas kockázatát (50-70%) jelzik.

Úgy gondolják, hogy a súlyos vagy végzetes reakció kockázata az életkorral és az esetlegesen kísérő szív- és érrendszeri betegségekkel együtt nő. Ellentmondó vélemények vannak arról, hogy növelik-e az anafilaxia kialakulásának kockázatát a szív- és érrendszeri gyógyszerek, például a béta-blokkolók és az ACE-gátlók. A méreg IgE pozitív tesztjei növelik a rovarcsípésekre/harapásokra adott szisztémás reakció kockázatát, és még a tünetmentes, túlérzékenységgel küzdő egyének is jelentős, de alacsony kockázattal járnak (kb. 10-15%).

A jövőbeli csípések/harapások szisztémás reakciójának kockázata felnőtteknél, akiknek korábbi epizódja (ön) urticaria volt, körülbelül 20%.

Az (ön) csalánkiütés korábbi epizódjában szenvedő gyermekek (16 éves vagy annál fiatalabb) jövőbeli csípéséből/harapásából származó szisztémás reakció kockázata körülbelül 10%. A súlyosabb reakció kockázata kevesebb, mint 1%.

Az anafilaxia korábbi epizódjában szenvedő felnőtteknél a jövőbeli csípésekre/harapásokra adott szisztémás reakció kockázata 40–70%, és hasonló epizódban szenvedő gyermekeknél 30–40%.

14.2. Ki kaphat allergiát a rovarcsípésre vagy a harapásra?

A legtöbb ember nem allergiás a rovarcsípésre vagy a harapásra, és a legtöbb harapás csak helyi viszketést és duzzanatot okoz.

Mivel a legtöbb rovarcsípés és -harapás nyáron és ősszel történik, akkor az allergia kialakulásának a legnagyobb veszélye is fennáll. A 20 évesnél fiatalabb férfiak a rovarok által okozott súlyos allergiás reakciók leggyakoribb áldozatai.

Van két fő kockázati tényezők mert szenzibilizáció rovarcsípés vagy harapás ellen, amely bármely életkorban előfordulhat. Az egyik az, hogy egyszerre több csípés/harapás van (például egyszerre 5-10). A másik tényező a szekvenciális csípések/harapások rövid időközönként, például többszörös csípés/harapás több napon vagy héten keresztül. Ezért az erdőmunkásokat, méhészeket és családtagjaikat vagy szomszédaikat nagy a rovarallergia veszélye.

A gyógyszerallergiához hasonlóan a rovarcsípésre vagy a harapásra adott reakciók is nagyobb valószínűséggel befolyásolják a szív- és érrendszert, és vérnyomásesést okoznak, mint az ételallergiák, amelyek nagyobb valószínűséggel befolyásolják a légzőrendszert.

14.3. Mi az oka a rovarcsípés vagy harapás utáni allergiás reakciónak?

A rovarméreg fehérjék és peptidek komplex keverékéből áll.

A kisebb peptidek, például a hisztamin és a szerotonin felelősek a fájdalmas bőrreakciókért, amelyek a rovarcsípés vagy harapás után jelentkeznek.

A nagyobb fehérjék, például a foszfolipáz, felelősek a fogékony egyének helyi és szisztémás allergiás reakcióiért. Az immunrendszer felismeri ezeket a fehérjéket idegen betolakodóként, és immunválasz alakul ki ellenük.

A mérgekre adott allergiás reakciók típusai

Allergiás egyéneknél az immunrendszer IgE antitestek termelésével reagál a méreg fehérjéjére (vagy allergénjére). Ezek az IgE antitestek kötődnek a hízósejtek és bazofilek néven ismert sejtek receptoraihoz. Amikor az egyént újra ugyanazon allergénnek tesszük ki, a zsírsejtek elleni IgE antitestek sokféle kémiai mediátor, köztük a hisztamin felszabadulását okozzák, ami allergiás reakcióhoz vezet.