A sárgaláz vakcina kifejlesztése

A 19. század végén és a 20. század elején felfedezték a sárgalázat okozó vírust, valamint az azt terjesztő szúnyogot. A fontosabb feladat azonban maradt: hatékony oltóanyag létrehozása az alattomos trópusi betegség ellen.

arra hogy

Egy dél-afrikai származású tudós nagyon fontos szerepet játszik a szóban forgó misszióban. 1930-ban Max Taylor, a Harvard Egyetem professzora (1899-1972) és munkatársai kísérleti sorozatba kezdtek. Több kísérlet után bebizonyították, hogy a sárgaláz vírus könnyen megfertőzheti az egereket. Ez valóban fontos felfedezés volt, mert eddig csak majmokat fertőztek meg kutatási célokra, és ezekkel az állatokkal nehezebb dolgozni, és sok pénzbe kerültek. A rágcsálók viszont kiváló "önkéntesek" szerepet játszottak a kutatásban, és könnyen "vonzódhattak" az ügyhöz.

Lelkesedve az elért eredményekért, Taylor lázasan folytatta munkáját, majd csatlakozott a A Rockefeller Alapítvány. Ugyanakkor a dél-afrikai immunológus váratlanul megfertőződött az egyik egérrel, és rosszul lett. Szerencsére gyorsan felépült, és immunitása alakult ki az alattomos állapot ellen. 1931-ben Taylor újult erővel folytatta kísérleteit. Megállapította, hogy ha egy egeret fertőzött majmokból vagy emberekből kivont szérummal injektálnak, a rágcsálónak nem alakul ki sárgaláza.