A kommunizmus és a homoszexualitás gyógyíthatatlan
Kapcsolódó hírek
"A kommunizmus és a homoszexualitás gyógyíthatatlan!" Ezt a szárnyas mondatot megismételték a bennszülött melegek, amikor letartóztatásuk után a DS hatóságok munkára küldték őket a téglagyárakba, és erőszakkal hím hormonokkal taposták őket a káros szokások feladásához.
De kiderült, hogy történelmileg a nem hagyományos szexuális irányultság és a kommunista eszmék kapcsolata meglehetősen ellentmondásos. A marxista mozgalom a kezdetektől fogva a homoszexuálisok jogai mellett állt ki. A XIX. Században a Német Szociáldemokrata Párt határozottan támogatta őket. A Ferdinand Lassall által vezetett Német Általános Dolgozók Szakszervezete először nyilatkozott álláspontjáról
az a kérdés, amikor Johann Baptist von Schweizer ügyvédet bíróság elé állították és
szodómia miatt kizárt
Lassalle nemcsak megvédte Schweizer-t, hanem be is fogadta a szövetségbe. Később, 1863-ban, Lassalle halála után, maga Schweizer vezette a szervezetet, és a GSDP-től a Reichstag tagja lett.
Jóval a hatalomátvétel előtt az orosz bolsevikok kongresszusaikon a "szexualitásról és az érzékiségről" is beszéltek, sőt Lev Trotsky-t arra bízták, hogy dolgozzon ki egy új elméletet a nemi viszonyokról a forradalom után. 1904-ben pedig Lenin azt írta, hogy "a szellem érzékenységének emancipálása és energiájának eltérítése az álcsaládi értékektől elősegíti a szocializmus győzelmét".
Valójában az oroszországi októberi forradalom után Lenin hatályon kívül helyezte azokat a cári törvényeket, amelyek szigorú büntetéseket írtak elő a szodomiták számára, ahogyan akkoriban homoszexuálisokat hívtak. Így a Szovjetunió lett az első olyan ország Európában, ahol nem üldözték őket - írja a "168 óra".
A modern történeti kutatások szerint ezeknek a reformoknak az oka nagyon egyszerű - nemcsak a proletariátus vezetőjének, hanem a Bolsevik Pártban legszorosabb szövetségeseinek is ellentétes tendenciái voltak.