Volvulus ICD K56
A paralitikus ileushoz és a sérv nélküli bélelzáródáshoz tartozik a volvulus.
A Volvulus a béltraktus egy részének száznyolcvan-háromszázhatvan fokos elfordulása a keresztirányú tengely mentén található mesenteriummal együtt. A béltraktus egy részében a volvulus kialakulásának fő tényezője két ponton meglévő rögzítése, fokozott perisztaltikával kombinálva. A volvulusnak a következő formái vannak, nevezetesen vékonybél volvulus, ileocecalis szög volvulus és sigmoid volvulus.
Az állapot megtalálható a vastagbél befogása vagy a bél befogása, a vastagbél rotációja vagy a bél rotáció, a vastagbél összefonódása vagy a bél összefonódása néven is.
Férfiaknál gyakoribb, mint nőknél, középkorúak és idősek egyaránt, fiataloknál ritkán fordul elő vékonybél volvulus. A gócképződés után a vékonybél az ileus egyik legsúlyosabb formája, és nagyon súlyos klinikai képet mutat.
A betegség korai felismerése csökkenti az életveszélyes szövődmények kialakulásának kockázatát, amelyek előrehaladtával alakulnak ki.
Vulvulus: jellemzői, formái, jellegzetes tünetei
A volvulus klinikai képe az egyes betegeknél némi változékonyságot mutat a betegség lokalizációjának sajátosságaitól, a beteg számos egyéni tényezőjétől (más bélbetegségek jelenléte, életkor, gyógyszeres kezelés stb.).
A vékonybél érintettségének klinikai képe a vékonybél forgásának mértékétől függ.
Hiányos rotáció esetén a fájdalom fokozatosan jelentkezik, kólika jellegű, több napig tart, és az ileocecalis területen lokalizálódik. Teljes elzáródás esetén a klinikai kép turbulens a bél paresisével és a peritonitisszel. A betegek egyharmadánál a jobb alsó hasi felén rugalmas daganatképződés tapintható meg.
Amikor a szigmoid érintett, a betegséget klinikailag súlyos fájdalom jellemzi, amely főleg kólika jellegű. Hiányzik a puffadás és a székletürítés, a meteorizmus a klinikai képben vezetővé válik, sok esetben nehéz a légzés. A betegek sokkos állapotban vannak, a bélráncok gangrénája a 24. órában jelentkezik, nem peritonitis megjelenésével.
Általánosságban elmondható, hogy a betegség következő formái különböznek jellemző jellemzőiktől és tüneteiktől:
A kezelés hiánya, a nem megfelelő kezelés és számos egyéb tényező kiteszi a betegeket a különféle típusú és súlyosságú szövődmények magas kockázatának, amelyek közül a leggyakoribb a súlyos fertőzés, beleértve a szepszist, a súlyos felszívódási zavarokat, a másodlagos peritonitist, az elzáródást, a perforációt és más fogyatékosságokat. . Időbeli orvosi beavatkozás hiányában a szövődmények némelyike életveszélyes.