Svetlana Komogorova-Komata A makacsság egyike azoknak a dolgoknak, amelyek megmenthetik a világot
Svetlana Komogorova-Komata angol és orosz fordító. Olyan szerzők fordításai, mint Terry Pratchett, Douglas Adams, Robert Shackley, Roger Zelazny, Jack Kerouac, Henry Miller, Salinger. Megtalálja az Alice Csodaországban és a Tom Sawyer kalandjai legújabb fordításait is. A kómát többször díjazták munkájáért. Ő a Sofia Film Fest fő fordítója. Versgyűjteményeket is kiadott, saját dalokat ír és ad elő.
Jelenleg mindannyian soha nem látott helyzetben élünk - egy koronavírus-járvány, amely megállította a világot és mindannyiunkat elzárt. Milyen érzést érzel a legjobban?
Bevallom, hogy tiszta rosszindulattal vagyok tele - ezzel a vírussal, azzal szemben, amit az emberek számára okoz, és azzal szemben, amit személyesen nekem okoz a bevezetett korlátozások miatt. Dühös vagyok. Igen, ez nem tartozik a legnemesebb érzések közé, de számomra idegen, hogy minden áron és bizonyos előnyöket keressek a helyzetben, valamint a pandémiáról, mint tesztről szóló magas hangú retorika, amely ebben a helyzetben emelkedéshez és egyéb dolgokhoz vezet. spektrum, súlyos allergiám van.
Természetesen a legegyszerűbb együttérzést érzem.
Mi a személyes receptje a kényelemnek és a bátorságnak - önmagának és szeretteinek?
A "kényelem" egy kicsit erős szó, nem hiszem, hogy eljött volna a világ vége. És elmúlik. És közben valahogy meg kell vezetnünk. Nem vagyok túl türelmes, de igyekszem megőrizni a józan észt - az első dolog, amit a szükségállapot kihirdetésekor tettem, az volt, hogy Douglas Adams-t idézem: "Ne ess pánikba." És rögtön utána eljátszottam a Monty Python Galactic Song-ot, amelyet mindig nehéz vagy éppen kellemetlen pillanatokban hallgatok meg. Engedélyezem, hogy a szöveg egy részét idézzem a fordításomban:
Nem áll meg és nem áll meg minden irányban
Hogy nagyobb legyen az univerzum.
Fénysebességgel 300 000 kilométer
másodpercenként - nincs nagyobb sebesség!
Amikor bizonytalannak és kicsinek érzi magát,
ne feledd - csoda, hogy egyedül születtél!
És imádkozik, hogy valahol az űrben van ok,
hogy nincs itt a Földön!
Szerencsés vagyok, hogy épelméjű és kiegyensúlyozott ember van mellettem, akivel azt álmodjuk, hogy ha mindez elmúlik, egy életen át megütjük. És közben azt gondolom, hogy nagyon fontosak azok a kis dolgok, amelyek élvezetesebbé teszik az életet - számára, hogy este főzzön nekem valamit, igyon egy jót és hülyeségeket beszéljen. A legegyszerűbb apróságok, a haj és az ostor nem az én ízlésemnek felelnek meg.