Snipe vadászat - Kis vad (tollas)
Augusztus elején a kifejlett szalonkák befejezik a vedlésüket, a fiatalokat már nehéz megkülönböztetni tőlük méretben és tollazatban. Ebben az időszakban a legtöbb területen az összes madár elhagyja a sűrű mocsári növényzetet, ahol a kikelés, a fiatal madarak tenyésztése és a rágás történt, és nyíltabb helyekre költözik. Ez utóbbiak nagyon változatosak: nedves rétek, mocsarak, füves és sárban gazdag folyópartok, mocsarak, gátak és még patakok is. A mocsarak között is jobban szeretik a sáros szigeteket, amelyek nádasokkal és nádasokkal benőttek.
Az életmód, és ezért a szalonka vadászatának feltételei leginkább attól függenek, hogy milyen helyeken választottak élni.
A lényeg az, hogy fő táplálékuk a különféle férgek, a rovarok lárvái és maguk a rovarok, részben pedig néhány mocsárnövény gyöngéd és zamatos gyökerei. Táplálékát főleg úgy találja meg, hogy csőrét puha vagy nedves talajba vagy sárba ássa. Ezért, ha a mocsár, amelyet a napi pihenőhelynek választott, gazdag ételekben van, és ez utóbbi könnyen megszerezhető, éjszaka nem választják el tőle.
A szalonka szürkületes madár, este teljes sötétségig, néha későbbig is aktív, és nagyon korán reggel, két-három órával hajnal előtt. Ez idő alatt repül egyik helyről a másikra, hogy elegendő ételt biztosítson. Ha azonban a hely rosszul tápláló, akkor nehéz benne ételt találni, vagy több tápanyag található a közelben, este a szalonkák elrepülnek a helyről napi pihenés céljából.
Néha ilyen étellel gazdag területeken éjszaka nagyszámú szalonka gyűlik össze az egész területről. Különösen a mocsarak, gátak és folyók sáros és sáros partjain, valamint a mocsári növényzet között szeretnek táplálkozni. Ilyen helyeken napfelkelte után is maradnak, de amint felmelegszik, tájékozódnak a választott nappalikban.
Augusztus elején az öreg madarak elhízni kezdenek, de még mindig nagyon óvatosak, és nem engedik a vadászt közelről, és nem tudnak ellenállni a madár állásának.
A fiatalok viszont nagyon szelídek ebben az időben, és inkább elbújnak. A végső növekedés után hamarosan félénkek lesznek, és csak elhízva válnak újra szelídekké. Csendes és forró napokon a szalonkák, különösen délben, sokkal enyhébbek, mint a szeles és hűvös napokban.
Miután elhagyta a mocsári bozótokat és szétszórta őket az élet minden alkalmas helyén, a helyi szipkák ott maradnak, amíg délre nem repülnek. Ősszel gyakran a kaszált réteken koncentrálódnak, kaszálókkal benőttek vagy a többi vágatlan fűcsíkban, ahol gyakran párosokkal és pitypangokkal keverednek. Sőt, ha a növényzet magas, viszonylag szelídek, és csendes napokon lehetővé teszik számukra, hogy megközelítsék a vadászt vagy a kutyát. Máskor azonban nagyon óvatosak lesznek, és fegyverrel nagyon nehéz közel kerülni hozzájuk, és a madárállvány lehetőségét egyáltalán nem lehet megvitatni.
Augusztus végén és szeptember elején a helyi szipkákhoz csatlakozni kezdtek a Közép- és Észak-Európából, valamint Oroszország déli részeiből érkező migrációs járatokból érkezők.
A szalonka északról délre tartó repülése, valamint a helyiek távozása fokozatos. Sőt, ezek a hosszú csőrű madarak szinte mindig egyedül repülnek, nagyon ritkán, több madárból álló kis csoportokban. Egyébként nemcsak a repülés alatt, hanem az év hátralévő részében sem a szalonka nem társasági madár. Csak a keltető termesztése alatt, és amikor kevés az étkezési hely, ott koncentrálódnak, és meglehetősen sokan viszonylag kis helyen. De akkor is egyedül és szétszórtan viselkednek. A nyáj néha együtt száll fel, de látjuk, hogy a veszélytől való eltávolodása után szétszéled, és a madarak külön-külön landolnak.