Robert Shackley - Étkezési idő - Saját könyvtár
Kiadás:
Robert Shackley. Összegyűjtött történetek, 2. kötet
Miriam EOOD, Szófia, 1996
Fordítás: Reni Dimitrova, Rosen Dimitrov, 1996
The Collected Short Fiction, Második könyv, 1991
Más webhelyeken:
Tregis nagyon megkönnyebbült, amikor a könyvesbolt tulajdonosa elöl ment, hogy kiszolgáljon egy másik ügyfelet. Nagyon idegesítő volt, hogy a szemüveges, púpos, engedelmes pillantással rendelkező öregember a válla fölött kémlel, nézegette az olvasott oldalt, hervadt piszkos ujjával ide-oda mutatott, és dohányfoltos szívesen törölte le a polcokról a port zsebkendő. Nem beszélve a magas oktávos megjegyzések csicsergéséről.
Kétségtelen, hogy segíteni próbált, de ennek ellenére vannak korlátai. Az ember nem tehetett mást, mint udvariasan elmosolyodott, és megvárta, amíg a bejárati ajtó fölött megszólal a kis csengő, amint éppen tette.
Tregis az üzlet hátsó részébe költözött, remélve, hogy az undorító kis öregember nem próbálja megtalálni. Ötven görög címet adott át, majd a társadalomtudományi szektort. Aztán átadta Edgar Rice Burroughs, Anthony Troll, Theosophy és Longfellow verseit. Minél mélyebbre ment, annál több por volt, a folyosón lógó csupasz izzók kisebbek lettek, és a penészes, rongyos könyvek kupacai magasabbak lettek.
Tényleg egy szép régi hely volt, és Tregis nem tudta kideríteni, hogy nem vette észre korábban. A könyvesboltok jelentették élete egyetlen örömét. Minden szabadidejét ott töltötte, boldogan lógott a cölöpök között.
Természetesen csak egy bizonyos típusú könyv érdekelte.
A magas könyvsor végén a folyosót három folyosóra osztották fel egymástól abszurd szögben. Tregis végigsétált a központban, észrevéve, hogy a könyvesbolt kívülről nem néz ki olyan nagynak. Csak egy ajtó, félig elrejtve két épület között, tetején régi, kézzel készített felirattal. Ezek a régi boltok mégis megtévesztőek voltak, és néha félúton húzódtak.
A végén a központi folyosó még két könyvútra oszlott. A bal oldalt választva Tregis olvasni kezdte a címsorokat, képzett tekintetével fel-le nézegette őket. Nem sietett, és a nap hátralévő részét itt tölthette, ha akarta, és talán még az éjszakát is.
Hat-hét lépést tett a folyosón, amikor egy cím megakadt. Visszament, hogy megvizsgálja.
Kis fekete könyv volt, régi, de korátlan kinézetű, mint néhány könyv. Szélei kopottak, a borítón lévő betűk sötétek voltak.
- Nézz rá - motyogta magában Tregis.
A borítón ez állt: GIFFONOK GONDOZÁSA ÉS TÁPOLÁSA. Alul kisebb betűtípussal: The Guardian's Handbook.
Tudta, hogy a griff mitikus lény - fél oroszlán, fél sas.
- Lássuk - mondta Tregis magának.
Kinyitotta a könyvet, és elkezdte olvasni a tartalmát.
Ez így hangzott: 1. A griffek típusai. 2. A griphonology rövid története. 3. A griffek alfaja. 4. A griff étele 5. Környezet megteremtése a griff számára 6. A griff a tollváltás időszakában 7. A griff és…
Bezárta a könyvet.
- Ez - mondta magában - egészen szokatlan.