Oscar Wilde A csalogány és a rózsa - Irodalom, zene, mozi és fényképészet
- Azt mondta, táncolni fog velem, ha piros rózsákat hoznék neki - mondta a fiatal diák -, de az egész kertemben egyetlen vörös rózsa sincs.!
A csalogány meghallotta a tölgyfészkéből, átnézett a leveleken és csodálkozott.
- Az egész kertemben egyetlen vörös rózsa sincs! - kiáltott fel a hallgató, és gyönyörű szeme könnyekkel telt meg. - Ah, milyen apróságokon múlik a boldogság! Elolvastam mindent, amit bölcs emberek írtak, és ismerem a filozófia minden titkát, és mégis, vörös rózsa híján az életem összetört.!
- Itt van végre egy igazi szerető - mondta a csalogány. - Éjszakáról éjszakára énekeltem róla, bár nem ismertem, éjszakáról éjszakára meséltem róla a csillagoknak, és most látom. Haja sötét, mint egy jácint, ajka pedig olyan vörös, mint a rózsa, amelyre vágyik; de bánatával arca sápadt lett, mint az elefántcsont, és a szomorúság rányomta bélyegét a homlokára.
- A herceg holnap este labdát ad - mondta a fiatal diák -, és a meghívottak között lesz kedvesem is. Ha hozok neki egy vörös rózsát, akkor hajnalig táncol velem. Ha hozok neki egy vörös rózsát, a karjaimban tartom, ő pedig a vállamra hajtja a fejét, és a kezem megszorítja az övét. De a kertemben nincs vörös rózsa, ezért egyedül ülök, és elmúlik mellettem. Nem figyel rám, és ez összetöri a szívemet.
- Ez kétségtelenül igazi szerető - mondta a csalogány. - Amiről én énekelek, ő szenved; ami nekem öröm, neki szomorúság. A valóban szeretet csodálatos dolog. Drágább, mint a smaragd, és többe kerül, mint a jó opál. Nem lehet gránátokért beszerezni, és a piacon sem lehet eladni. Kereskedők nem vásárolhatják meg, és nem mérlegelhetik, az aranyhoz képest.
- A zenészek a galériában fognak ülni - folytatta a fiatal hallgató -, és húros hangszereken játszanak, szeretettem pedig a hárfa és a hegedű hangjaira táncol. Olyan könnyedén fog táncolni, hogy a lába nem érinti a padlót, és az udvaroncok, színes ruhába öltözve, tolonganak körülötte. De nem fog velem táncolni, mert nem adhatok neki vörös rózsát. A fűre vetette magát, arcát a kezébe temette és sírt.
- Miért sír? - kérdezte egy zöld gyík, farkát csóválva a levegőben, és elfutott a diák mellett.
- Miért pont? Mondta a napfényben lobogó pillangó.
- Miért pont? A szomszéd százszorszépe suttogta halk, halk hangon.
- Vörös rózsa után kiált - mondta a csalogány.
- Vörös rózsáért? Kiabáltak. - Milyen vicces! A gyík pedig, akinek meglehetősen cinikus nézete volt, csak nevetett.
De a csalogány megértette a hallgató furcsa gyötrelmeit - elhallgatott a tölgyön, és a szerelem titkára gondolt.
Hirtelen széttárta barna szárnyait a repüléshez, és a levegőbe repült. Árnyékként haladt át a ligeten, és a kert fölé suhant.
A gyep közepén volt egy gyönyörű rózsabokor, a csalogány meglátta, lement hozzá és egy kis ágon landolt.
- Adj nekem egy vörös rózsát - kiáltotta -, és én énekelem neked a legédesebb dalomat.!
De a bokor megrázta a fejét.
- Fehér a rózsám - felelte -, fehér, mint a tengeri hab, és fehérebb, mint a hegyi hó. De menj a bátyámhoz, aki túlnő a régi napórán, talán megadja neked, amit akarsz.
Aztán a csalogány a rózsa bokorhoz repült, amely a régi napórán túl nőtt.
- Adj nekem egy vörös rózsát - kiáltotta -, és én énekelem neked a legédesebb dalomat.!
De a bokor megrázta a fejét.
- Sárga a rózsám - válaszolta -, sárga, mint a borostyán trónon ülő sellő haja, és sárgább, mint a réten virágzó nárcisz, mielőtt a kasza a hajával jött volna. De menj a bátyámhoz, aki a diák ablaka alatt nő fel, és talán megadja neked, amit akarsz.
Aztán a csalogány a diák ablaka alatt növő rózsabokorra repült.
- Adj nekem egy vörös rózsát - kiáltotta -, és én énekelem neked a legédesebb dalomat.!
De a bokor megrázta a fejét.
- A rózsáim vörösek - válaszolta -, vörösek, mint a galambok lába, és vörösebbek, mint az óceán szakadékában lengő és ringató hatalmas korallrajongók. De a tél megfagyta az ereimet, és a fagy megharapta a rügyemet, és a vihar eltörte az ágaimat, így idén nem leszek rózsám.
- Csak egy vörös rózsát akarok! - kiáltotta a csalogány. - Csak egy vörös rózsa! Hát nincs rá mód, hogy megszerezzem?
- Van rá mód - válaszolta a bokor -, de olyan szörnyű, hogy nem merem elmondani.
- Mondd - mondta a csalogány -, nem félek.
- Ha vörös rózsát szeretne - mondta a bokor -, holdfényes zenéből készítheti el, és saját szívének vérével foltozhatja meg. Nekem úgy kell énekelned, hogy mellkasod a tövisemen nyugszik. Egész éjjel nekem kell énekelned, és a tüske mélyen a szívedbe hatolhat, életed vére pedig az ereimbe áramolhat, és az enyémvé válhat.!
"A halál nagyszerű ár egy vörös rózsáért" - kiáltotta a csalogány. "Az élet nagyon kedves mindenki számára." Kellemes ülni a zöld erdőben, nézni a napot aranyszekerében és a holdat gyöngyszekerében. A galagonya illata édes és édes a völgyben leselkedő kék harangok és a hegyekben virágzó hanga. De a szeretet mégis erősebb, mint az élet, és mi a madár szíve az ember szívéhez képest?