Mellékvese hormonok
A mellékvesék a vesék felső pólusán helyezkednek el, kissé lejtős oldalsó sapkaként. Minden mellékvese két részből áll: a kérgi részből vagy a kéregből és a medulláris részből vagy magból.
A mellékvesekéreg három zónából áll. A legkülső terület a glomerulosis, ahol mineralokortikoidokat termelnek. A középső a fasciculus területe, amelyben a glükokortikoidok szintetizálódnak, a legbelső pedig a reticularis területe, ahol a nemi hormonok termelődnek.
A mellékvesekéreg hormonjai
A mellékvese kéreg hormonjai a koleszterin származékai és szteroid szerkezetűek. A következő hormonok termelődnek a mellékvesekéregből:
Az aldoszteron a mineralokortikoidok fő képviselője. 50-250 mikrogramm aldoszteron termelődik 24 óra alatt a mellékvese kéreg glomerulózis zónájában.
Az aldoszteron részt vesz a víz-elektrolit egyensúly fenntartásában. Szabályozza a vér nátrium- és káliumszintjét, a folyadékegyensúlyt és a vérnyomást.
Az aldoszteron hatással van a vese tubulusokra, a bélhámra, a nyál- és verejtékmirigyekre. Serkenti a nátrium visszaszívódását a vérben és a kálium kiválasztását. Ennek eredményeként a vérben a nátrium koncentrációja növekszik és a kálium koncentrációja csökken, míg a vizeletben, a nyálban és a bél szekréciójában a nátrium koncentrációja csökken, a káliumé pedig növekszik.
Magas aldoszteronszint esetén hiperaldoszteronizmus fordul elő. Megfigyelhető például: Ló szindróma, szívelégtelenség, vesebetegség, májbetegség.
A hipoaldoszteronizmus alacsony aldoszteronszintnél fordul elő. Megfigyelhető: Addison-kór, cukorbetegség, heparinnal történő hosszú távú kezelés.