Kelbimbó - a zöldségek élén
A kelbimbó a keresztesvirágúak családjából származik. "Testvérei" brokkoli, káposzta és karfiol. A kelbimbó a közönséges káposztával ellentétben hosszú és egyenes, legfeljebb 60 cm magas növény, nagy levelekkel.
Ehető része 2–5 cm átmérőjű káposztafélék, amelyek a levelek hónaljában képződnek. A száron káposzták száma elérheti a 90-et.
A kelbimbó Európában évszázadok óta széles körben terem. Hazáját Belgiumnak tekintik, bár először Olaszországban kezdett művelni. Ezért neve "kelbimbó".
Nem véletlen, hogy a kelbimbónak kissé kellemetlen íze van, hasonlóan a többi keresztes - brokkolihoz és kelkáposztához. Ezek a zöldségek rendkívül gazdagok antioxidánsokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, amelyek hatása enyhe keserűségként érinti az ízlelőbimbóinkat is.
Ez azonban egyáltalán nem akadályozhat minket abban, hogy együnk kelbimbót. Mint minden terméknél, a titok is a főzés. Ha jól sikerül, a kelbimbó az egyik kedvenc zöldségévé válhat.
A nyers, bár hasznos, meglehetősen szilárd és nem túl ízletes, hacsak nem megfelelő saláta salátán készítik. Túlfőzve vagy megsütve a káposzta elveszíti ízét és gombaízt kap.
Van azonban egy egyszerű trükk, amellyel ellenőrizheti, hogy a káposzta főtt-e - ha fogpiszkálóval át lehet szúrni, eltávolíthatja a tűzhelyről. Főzéskor megnő a térfogata.
A kelbimbó fiatalon finom ízű. Zöld levelei ismerik, amelyeknek szilárdnak kell lenniük, a csonknak sápadtnak és nem száraznak kell lennie. Legfeljebb 4-5 napig tárolható hűtőszekrényben, lehetőleg papírzacskóban a kiszáradás elkerülése érdekében.
Ha száron vásárolt kelbimbót, akkor a felhasználásig tartsa rajta a káposztát. Ne vágja őket túl rövidre a szárból, hogy főzés közben ne essenek szét. Használat előtt nagyon alaposan mossuk meg, távolítsuk el a szárított leveleket, és minden káposzta tövénél végezzünk kisebb bemetszéseket. Forrós, sós vízbe tesszük.
Brüsszel kihajt egy száron