Kalin Terziiski Honnan ered az aggodalmam? Elemzések és megjegyzések
"Rémülten gondolom, hogy egyesek csökkenthetik azt, amiről beszélek, egy szalámira, egy fűtési rendszerre és egy áramra. Szorongásról beszélek" - mondja Kalin Terziiski író és forgatókönyvíró.
Ó, honnan ered a szorongásom? Kíváncsi vagyok minden nap. És az a furcsa, hogy egyes napokon nem is kérdezem magamtól. Van, amikor észre sem veszem. Nem hallom - ahogyan a légkondicionáló vagy a holttestes hűtőszekrény monoton morajlását sem. De tudom, hogy jelen van. Aggodalmam. És tudom, hogy minden jelenlegi ember megtapasztalja - írja Kalin Terziiski az Edna.bg oldalnak.
A Dalai Láma tapasztalja? Most erre gondoltam. Dali Dalai Láma…
Dühös vagyok, amikor azt képzelem, hogy valaki azt mondhatja: "Nos, ő a Dalai Láma, jól van ... nincsenek áramellátási és fűtési problémáink."
Rémülten gondolom, hogy egyesek egy szalámira, egy fűtési rendszerre és egy áramra csökkenthetik azt, amiről beszélek. Szorongásról beszélek.
Mert tudod, hogyan történik: éjszaka felébredsz, csendes, a hold megvilágítja a szemközti falat, az órán kívül nem hallasz mást. Megerőlteti a szemét, és a félhomályban nézi az órát, és úgy tűnik, körülbelül háromról van szó. Emlékszel - milyen kellemetlen, ha nem is látod, mennyi az idő, és nem gyújthatunk lámpát, mert a lámpa meggyújtása gonosz és határozott cselekvés - ez az éjszaka, a hipnózis szellemének ördögűzése, az alvás kiűzése.
És lefekszel - félzsibban az ágyban. Nem tudod, mit tegyél, túl csendes, sehonnan nem érkezik jel, amely megmutatná, mi folyik ezen a világon?
És valahogy megérted, hogy a világ csendes, de ez a csend szűk, ez a legmúlandóbb dolog, mert ugyanakkor valahol szörnyű, heves csata folyik, és többcsövű Gatling-géppuska gépei hurrikántűzzel tűznek. Tégla falvak. Dél van, és bombák és lövedékek hullanak, és másutt gyermek születik, másutt százezer gyermek születik…
Mert ebben a világban nincs egy perc pihenés, hanem éppen ellenkezőleg - másodpercenként ezrek születnek és halnak meg. És több ezer öröm sóhaj és halálos megkönnyebbülés sóhaja, és ezernyi elfojtott kétségbeesés sóhaj szakad meg ezernyi szájról - minden pillanatban.
És kint csendes éjszaka van.
Rájössz erre, és nem veszed észre - ugyanakkor.
Zsibbadt férfi fekszik az ágyban éjjel, és hallja az óra ketyegését. És ki akarja venni, az átkozott faliórát - a szobából, dobni valami ismeretlen mélységbe vagy szemetesbe -, hogy abbahagyja a másodperceim számolását! Mert ők a szorongás anyái.
Nem létezéskor jár le ...
Mert ügyesen szekcionáltuk az időt másodpercekre - hogy el tudjuk képzelni, hogyan folyik: mint a halandó ritkuló impulzusának csomói, mint a homokszemek, amelyekre reménytelen hangya mászik, mint az ősz lehulló levelei és mint az áramló másodpercek egy dal…
Igen, az élet másodpercei úgy folynak, mint egy kedvenc dal lejáró másodpercei, nem is egy kedvenc, hanem édes, elviselhetetlen mellkasi fájdalmat okoz. Egy ilyen dal ... És teltek belőle a másodpercek, figyeljük a villogó időzítőt az elektronikus képernyőn, és hazánkban megszületik a szorongás ...