Imádság az újév legbelső pillanataiban
Az évek változásában érezzük, hogy a régi mennyire marad a múlt árnyékában, és az új bizalom a remény mosolyával áll a küszöbön. Az elmúlt évek folyamán köszönjük Istennek az évszakok ajándékát. Ezek Isten örök bölcsességének tükröződései, és segítenek bennünket a múlandóság gyors repülésében az elmúlt napok és tettek megítélésében.
A napok megállíthatatlan repülésében, visszavonhatatlanul múlik, a szív néha remeg a fájdalomtól. Megértjük, hogy valami örökre elrepült: a boldogság és a bánat, a valóra vált törekvések vagy valóra vált álmok a múlt pillanataihoz tartoznak, és ezeket továbbra is bennünk hordozzuk, mint sorsunkat. Ugyanakkor a bánatból, az örömökből és a vágyakból szőtt sorsunk egy része örökké eltelt egy pillanatra e világ színéről. És a nyomvonal olyan rövid életű!
A jövő előrejelzésében fényes reményeket szőünk arra, hogy valami új lesz, mély álmokat és vágyakat fog megvalósítani, olyan gondosan óvva, hogy a létért folytatott küzdelem hiábavalóságává ne merüljenek. Ezekben a pillanatokban - az idő szakadéka előtt - érezzük az örökkévalóság suttogását.
A férfi úton van. Úton a pillanatok végtelen változásában, az örökkévalóság izgatott óceánja között ... "Mert itt nincs állandó városunk, de a jövőt keressük"/Zsid. 13: 14 /. És a miénk naptár - ez az emberi időosztásunk. Ebben vannak elrendezve a hetek és hónapok, pihenésünk, ünnepeink és mindennapjaink, életünk minden emléke és emlékezetes eseménye e Föld számára. Ezek olyan órák, amelyekben megértettük minden pillanat csodáját, hogy ne veszítsük el valódi emberségünket, ne pazaroljuk az igazi közösség örömét, ne váljunk lelketlen robotokká. Ezek olyan órák, amikor minden földi dolog múlandóságában megnyíltak a szívek az örökkévalóságnak, az elérhetetlen Isten hangjának. Szent egyházunk naptárának ismét méltó helye van otthonainkban és életünkben. Emlékeztet bennünket az Úr és az Isten Anyja ünnepeire, a szentségben könyörgő emberekre, a nevekre és a születésnapokra, az örömteli és bánatos eseményekre. Megértve mély és titokzatos jelentését, megértjük az életet a munka és az imádság óráiban elért értékek, az önismeret és a szellem kreatív impulzusai révén.
Így Isten akarata láthatatlanul halad át földi sorsunkon, annak örök tartalommal való teljesítése érdekében, mert Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és az örökkévalóságban (vö. Zsid 13: 8).
Uram, áldd meg az eljövendő újévet - annak minden napját, minden éjszakáját, és add áldásodat, hogy megmentő szavad szerint élhessünk szent neved és szent egyházad dicsőítésében - most és minden korban!
Az ember számára, aki hisz Istenben, tisztában van saját létének múlandóságával ezen a földön, megingathatatlan bizalom a nemlét fölötti lét örömteli fényének megerősítésében, az élet mindent megerősítő erejében és a halhatatlanságban a jeges felett a halál árnyéka, az isteni Fiatalba vetett bizalomból fakad az Isten-ember Jézus Krisztusban. Ő az élő Isten Fia/Matt. 16:16 /, az Atya egyszülöttje/János 1:14 /, minden teremtmény elõtt született/Kol. 1:15 /, Benne van az élet, az emberek világossága/János 1: 4/- az élet az örökkévalóságban. Bizonyságot tesz nekünk arról az igazságról, hogy Isten szeretet, hogy a szeretet az a csodálatos erő, amely halhatatlanságot és üdvösséget hoz.
Uram, az idő részecskéje, amelyet nekünk adtál ezen a Földön, olyan értékes és ellenállhatatlanul átmeneti ajándék!