Hasimoto pajzsmirigy-gyulladása; Ritka Betegségek Intézete

ICD10 KÓD: E06.3

hasimoto

ORPHANET-KÓD: ORPHA855

EZT AZ INFORMÁCIÓT TELJESEN DÍJTAL BIZTOSÍTVA ÖNEK OKTATÁSI CÉLOKHOZ, ÉS NEM FELHASZNÁLHATÓ ÖNDIAGNOSZTIKÁRA ÉS ÖNKEZELÉSRE. HA EGY EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMA VAN, KAPCSOLATBAN KELL VENNI A SZEMÉLYI/KEZELÉSI ORVOST.

A BETEGSÉG RÖVID MEGHATÁROZÁSA: A Hashimoto pajzsmirigy-gyulladása krónikus autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, amelyben a pajzsmirigy működése normális lehet, hypothyreosis vagy ritkábban tirotoxicosis esetén, és átmenet lehetséges egyik állapotról a másikra. A pajzsmirigyben szignifikáns limfocita infiltráció lép fel helyenként, még csíraközpontok kialakulásával, a pajzsmirigy tüszőinek sorvadásával, oxifil metapláziával, kolloid hiányával és enyhe vagy közepesen súlyos fibrózissal.

Klinikai megnyilvánulások: -

GENETIKAI KONZULTÁCIÓ: -

KEZELÉS: A betegség autoimmun jellege ellenére az immunmodulátorokkal és immunszuppresszánsokkal történő kezelés több kárt okoz, mint hasznot, ezért jelenleg nem ajánlott. A terápiát csak akkor szabad elkezdeni, ha a pajzsmirigy működésében változás következik be. Pajzsmirigy alulműködés esetén (a leggyakoribb eset) megkezdik az L-tiroxin helyettesítő terápiát, és a mirigy maradék funkcionáló parenchyma hiányában az L-tiroxin szokásos adagja 1,6 µg/testtömeg-kg (általában 100 és 150 ug). Egyidejű szív- és érrendszeri betegségben szenvedő felnőtt betegeknél a tervezett pótló dózist az adag fokozatos emelésével érik el. A helyettesítő terápia megfelelőségét a TSH értékek alapján ítélik meg, amelyeket a laboratóriumi referenciaértékek alsó felében kell fenntartani. A klinikai tünetek a TSH szint normalizálódása után 3-6 hónapig fennmaradhatnak. A tireotoxikózis ritka eseteiben a kezelést tirosztatikumokkal (a pajzsmirigyhormonok szintézisét gátló gyógyszerekkel) végzik, és a tirotoxikózissal rendelkező egyéb autoimmun betegségektől eltérően a tirosztatikus kezelés dózisa és időtartama kisebb.