Geri Turiyska a mesétől a mesehírig
Geri Turiyska a bolgár pop dalok leghíresebb dalszövegének (Nina Nikolina "You" és "I can't", Grafa és Maria Ilieva "Can you hear me") szerzője, valamint a legutóbbi Toma "Hős" és Ruth "Közel".
Körülbelül egy hónappal ezelőtt jelent meg első prózakönyve (és általában a második - az "Elefánt, legyek és különféle dolgok" című versgyűjtemény után).
A "Tale of Eternity" (társszerző: Stoyan Dinkov) elindítja az "A Tale Box" interaktív irodalmi élményt, amelyet a második rész előkészítéseként fejlesztenek ki.
Időközben Gerry bemutatta első zenei projektjét - a barátságos Rubikub együttest, amelyben az általa írt zenét és szövegeket énekli.
Gerry már egy éve minden hétköznap délután 4-től 6-ig vezeti saját rádióműsorát "Hazafelé Gerry-vel", és van ötlete egy másikra, az internetes zenei televízióban tudósít és több jó magazinban ír. Aktívan blogoljon a gerituri.blogspot.com oldalon.
Ó, ne felejtsük el: szabadidejében köt. Sálak, kalapok és virágok az újonnan létrehozott Shapkashal vonalban. Nem nyúlt papucs és zokni után. Még mindig!
"Az örökkévalóság meséje" egy könyv - költői párbeszéd ön és Stoyan Dinkov között, egy közösségi hálózaton írva. Hogyan született pontosan?
Az örökkévalóság meséje egy időn túli szerelmi történet. A kommunikációról szól - hogyan veszítjük el egymással - most és minden újjászületésünk során, amely után megfeledkezünk. Az ilyen párbeszédes könyvet kettőnek kell megírnia, mert ha a szerző férfi vagy nő, akkor mindig a saját szemszögéből indul ki. Ezért írtuk együtt - amikor két ember átadja egymásnak a labdát, sokkal könnyebb és élvezetesebb.
Mindig is szerettem volna verseket készíteni párbeszédben - az egyik ír, a másik versben válaszol, és így irányt ad a beszélgetésnek. Ilyen az "Egy örökkévalóság mese" utolsó része - ez egy beszélgetésből költői párbeszéddé válik. Stoyan és én évek óta ismerjük egymást, és sok igazi történet van bent. A könyv a kommunikációnk egy részét tartalmazza, amelyet később a szerelmi szál szerkesztett és kiegészített.
A barátod nem féltékeny erre a könyvre?
Nem, tudja, hogy ez irodalom. Olvasóként inkább a valós történeteket kedvelem, de íróként inkább a fantáziámat használom.
Nehéz elhinni, hogy a könyv csak irodalom - nem érzelmi?
Természetesen vannak érzelmek - ahhoz, hogy valódi legyen, szükség van rá. Azonban az irodalomról van szó. A művészek mindig összefonják életüket azzal, amit csinálnak, végül maguk alkotják. A múzsa az ihlet és a szerelem közötti rendkívül vékony vonalon táncol.
Mi inspirál téged?
Minden. Nagyon idegesítenek azok az emberek, akik morognak, hogy nincs mit írniuk. Hogy nem? Csak egy popsi az utcán tud sok történetet mesélni - ki dobta, miért dobta oda, várt valakit, mit gondolt, hogyan viselkedett. Minden apróság az óriási történelem szemcséje.
Az életed nagyon is a zenéről szól. Volt-e zenei háttere a könyvnek?
Igen. Nem tudok zenehallgatás nélkül írni. Elzárkózom benne, a világ blokkol. A könyv írása közben egy nagyon furcsa énekest hallgattam meg - Elsiane-t. Van egy véletlenszerű elrendezésű mantragyűjteményem is - és ez sokat segített.
Megérteni, hogy hisz a reinkarnációban.