Gerald Darrell - A családom és más állatok (2) - Saját könyvtár

Kiadás:

A családom és más állatok

Fordítás: Ogniana Ivanova

Szerkesztő: Tsanko Lalev

Pan ’96 Ltd., 1998

Prepress ET Katerina

Más webhelyeken:

Tartalom

• Védőbeszéd
• Első rész
  • Áthelyezés
  • Első fejezet. A váratlan sziget
  • Második fejezet. Az eperpiros villa
  • Harmadik fejezet. A férfi az aranypénzekkel
  • Negyedik fejezet. A tudás hordója
  • Ötödik fejezet. Pókok kincse
  • Hatodik fejezet. Lélegző rugó
  • Beszélgetés
• Második rész
  • Hetedik fejezet. A sárga nárcisz színű villa
  • Nyolcadik fejezet. A teknősök dombjai
  • Kilencedik fejezet. A világ egy falban
  • Tizedik fejezet. Szentjánosbogarak farsangi felvonulása
  • Tizenegyedik fejezet. Az elvarázsolt szigetcsoport
  • Tizenkettedik fejezet. A fa szalonka tele
  • Beszélgetés
• Harmadik rész
  • Tizenharmadik fejezet. A hófehér villa
  • Tizennegyedik fejezet. Beszélő virágok
  • Tizenötödik fejezet. A ciklámenerdő
  • Tizenhatodik fejezet. A tó a liliommal
  • Tizenharmadik fejezet. Sakktáblák
  • Tizennyolcadik fejezet. Fogadás állatokkal
  • A visszatérés
• A könyvről és a szerzőről
• A Gerald Darrell által alapított Wildlife Conservation Trust megszólítása

Első rész

"Az őrültnek lenni kétségtelenül olyan boldogság, amelyet csak az őrültek ismernek."

Dryden [1], a spanyol szerzetes

Áthelyezés

Július hónapját gyertyaként robbantotta fel a vágó szél, amely az ólmos esti égbe fújt. A szúró eső apró cseppje átlátszatlan hullámos függönyré változott, ahol a szél elkapta őket. A Bournemouth strandján lévő házak vak, fából készült arcukat a tengert körülvevő szürke-zöld habra fordították, és ez lelkesen továbbadta a hullámtörőt és ömlött a partra. A sirályok, amelyek a város feletti földön ültek, magasan a háztetők fölött csapkodták szárnyaikat, és mérgesen visítottak. Ez az idő az emberi állóképesség tesztelésére szolgál.

Általánosságban elmondható, hogy a családom nem volt különösebben vonzó látvány ezen a délutánon, mert a rossz idő a szokásos betegségekkel együtt járt, amelyekre hajlamosak voltunk. A kagylóhéj-gyűjteményem írása közben a földön fekve hurutot okozott - cementet öntött a koponyámba, és arra kényszerített, hogy nyitott szájjal szakaszosan lélegezzek. A kandallónál véres arckifejezéssel görnyedt bátyámnak, Leslie-nek a belső füle gyulladása volt, és erőtlenül, de folyamatosan vér folyt a füléből. Margo nővérem örült az új pattanásmintáknak az arcán, amely már foltos volt, mint egy vörös fátyol. Anyámnak bőséges, állandóan orrfolyása volt orrfolyása, és a változásért reumás rohama volt. Csak a legidősebb testvérem, Larry maradt érintetlenül, de ez elég volt ahhoz, hogy idegesítse szenvedéseinket.

Természetesen Larry kezdte az egészet. A többiek túlságosan apatikusnak érezték magukat ahhoz, hogy bármi másra gondoljanak, csak a fájdalmukra, de Larry-t a gondviselés úgy választotta meg, hogy úgy élje át az életet, mint egy kis szőke tűzijáték, amelynek ötletei felrobbannak más emberek agyában, miközben összezsugorodik, mint egy bújós macska. És nem hajlandó vállalni a hibát a következmények. Az este közeledtével Larry egyre ingerültebb lett. Végül komoran körülnézett a szobában, és úgy döntött, hogy megtámadja anyát, aki szerinte gondjaink nyilvánvaló oka.

---