Egészség egy pillantás Európa 2016 egészségi állapota az EU ciklusában
Összefoglalás bolgár nyelven
Egészségügyi áttekintés: Európa 2016
Egészségügyi állapot az EU ciklusában
A lakosság egészségének javítása és az EU-országok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében hatékonyabb megelőzésre és jobb egészségügyi ellátásra van szükség.
A várható élettartam az EU különböző tagállamaiban 1990 óta több mint hat évvel, az 1990-es 74,2 évről 2014-re 80,9 évre nőtt, de továbbra is fennáll az egyenlőtlenségek az országok között és ugyanazon országon belül. A legmagasabb várható élettartamú Nyugat-Európában élők továbbra is átlagosan több mint nyolc évvel hosszabb ideig élnek, mint a legalacsonyabb várható élettartamú Közép- és Kelet-Európa országaiban élők. Az egészségügyben és a várható élettartamban továbbra is nagy az egyenlőtlenség a felsőfokú végzettséggel és magasabb jövedelműek, valamint a hátrányos helyzetűek között. Ez nagyrészt az egészségügyi kockázatoknak való kitettség különböző szintjeinek, hanem a kiváló minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés különbségeinek is köszönhető.
Összességében az egészségügyi ellátás minősége javult a legtöbb EU-országban, de továbbra is vannak különbségek. Az életveszélyes betegségek, például a szívinfarktus, agyvérzés és egyes rákos megbetegedések jobb kezelése magasabb túlélést eredményezett, de sok országban még mindig szükség van az intenzív és a krónikus ellátás legjobb gyakorlatainak alkalmazására.
Az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosítása kulcsfontosságú az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából
A lakosság egészségének tartós javulása és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése szintén elérhető a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés biztosításával. A legtöbb EU-ország egyetemes (vagy szinte egyetemes) fedezetet nyújtott az egészségügyi szolgáltatások költségeire számos alapszolgáltatás esetében. 2014-ben azonban az EU négy tagállamában (Ciprus, Görögország, Bulgária és Románia) a lakosság több mint 10% -a még mindig nem volt rendszeresen biztosított az egészségügyi költségek fedezésére.
Az állami (vagy magán) egészségbiztosítás garantálása a teljes lakosság számára fontos mutatója az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek, de ez nem elégséges. A lefedett szolgáltatások köre és az ezekre a szolgáltatásokra alkalmazott költségmegosztás mértéke szintén fontos hatással lehet a betegek által közvetlenül viselt közvetlen költségekre és a megfizethetőségre. Az EU legtöbb tagállamában viszonylag alacsony azok aránya, akik pénzügyi okokból kielégítetlen egészségügyi ellátási igényeket jelentenek, a gazdasági válság előtti években csökkent, de 2009 óta számos országban nőtt, különösen a legalacsonyabb jövedelmű háztartások körében. 2014-ben az uniós országokban élő szegények átlagosan tízszer nagyobb valószínűséggel jelentettek pénzügyi okokból kielégítetlen orvosi szükségleteket, mint a gazdagok. A kielégítetlen egészségügyi szükségletek növekedése az érintett lakosság egészségének gyengüléséhez vezethet, és ezáltal növelheti az egészségügyi egyenlőtlenségeket.