Daniel Alfredson; Így élek - mesélek
Ha nem olvastál, legalább hallottál a könyvtrilógiáról Évezred - az író svéd thrillersorozata Stig Larsson, amelyben két szokatlan nyomozóval - Lisbeth számítógépszakértővel és Mikel Blumquist újságíróval - találkozik az olvasóval.
A "Millennium" könyvei, kiadták hazánkban a szerk. A "Kolibri" filmek már régóta adaptálódtak. Mielőtt azonban Hollywood megpróbált volna amerikai verziókat készíteni, ami soha nem sikerült, a svéd filmesek nagyvászonra hozták a történetet. Főszerepben Numi Rapas, aki később sztár lett.
Kétszer olyan fontos az emberek szerepe, amelyek nem a kamera előtt, hanem mögötte állnak. A második és a harmadik film - a "A tűzzel játszó lány" és a "Felrobbantott légtorony" - rendezője a svéd Daniel Alfredson.
Alfredson a film- és irodalmi fesztivál meghívására Bulgáriában tartózkodik CineLibri 2019, és "A szerző halála" című filmje a fesztivál programjának része.
"Szerző halála" egy könyvből, pontosabban Hokan Nesser író „Intrigo” gyűjteményének történetéből hozták létre. Egy thriller egy eltűnt feleségről és egy népszerű író regénye, amelynek oldalai kezdenek valósággá válni.
Bővebben a könyvekről, filmekről, a kettő összefonódásáról, a streaming szolgáltatásokról és az amerikai feldolgozásokról - beszélgetés Daniel Alfredsonnal.
Alfredson úr, a "Rosana" -tól (1993) a "Szerző halála" -ig (2018) Számos filmet rendeztetek könyvek alapján. Mi vonzza egy regény adaptálásának képességére a nagy képernyőn?
Ha őszintének kell lennem, csak egy fantasztikus eredeti forgatókönyvet szeretnék olvasni, de ezek nem annyira gyakoriak. Még ritkák is. De az ő könyvei, még mindig találhat olyan könyvet, mint [a Millenniumi trilógiában szereplő], amelyből kettőt filmet készítettem - ilyet még nem olvastam, és nem is találkoztam hasonló forgatókönyvekkel. Természetesen egy jó történetet is el akarsz mondani. Így élek - mesélek. A könyvek egyes történetei érdekesek, és szeretné látni őket [a képernyőn].
De amikor adaptál egy regényt, szembesül azzal a kérdéssel, hogy kinek maradjon hű. Hogy van ez a te esetedben - hű vagy-e az íróhoz, vagy önmagadhoz és saját történelemlátásodhoz?
Ez természetesen függ, de én mindig megpróbálom bevonni az írókat a forgatókönyv fejlesztésébe, mert jó ötletekkel állhatnak elő. Ezért próbálom mindig a projekt közelében tartani őket, legalábbis addig, amíg el nem kezdjük a felvételt. Nem tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésre (nevet). Igyekszem hű maradni a történethez. Elolvastam - remélem, ahogy a szerző gondolkodik róla, vagy ahogyan a közönség gondolkodik róla, de hűnek kell lenned saját elképzelésedhez.
Hogyan nézi ezt a típusú projektet - a könyvre épülő film egyfajta folytatása-e magának a könyvnek, vagy két különböző műalkotásról van szó?
Különböző műalkotások. És amikor írókkal beszélgetek, általában azt mondom nekik: "Te írtad a könyvedet, ez a te műved. A filmed egy film." Természetesen a könyvből néhány dolog eltűnik - a könyv gondolatai párbeszédet jelentenek a filmben, stb. Ezért azt gondolom, hogy legalább az író számára sokkal könnyebb eldönteni: "Ez az én könyvem, a film Dánielé ", mert nincs mód arra, hogy az alkalmazkodást 100% -osan elérjük. Mindig azt gondoltam, hogy amikor a színészekről van szó, milyen ruhákat viselnek, a helyszíneket, az egyetlen dolog, amiben biztos lehetsz, hogy nem ugyanazok lesznek, mint az író fejében. Az évek során, miközben könyvekkel és szerzőikkel dolgozom, általában, ha ötletem támad színészre, képet küldök a [szerzőnek] róla. Csak azért, hogy…
Kérje ki a véleményüket?
Nem ez a fő. Inkább szokja meg a [színészt] - "Ez az én karakterem, ez így néz ki. Így öltözik, itt lakik, itt van a ház." Megpróbálom megmutatni nekik. Mivel a fejükben a főszereplőjük nem így néz ki, nincs így felöltözve, nem ilyen lakásban él, de ha sikerül meggyőznöm őket, hogy ez így is lehet, egy idő után meg vagyok győződve arról, hogy Többet is megtehetek, nagy változások.
Volt olyan szerző, aki nem értett egyet veled?
Néha voltak megbeszéléseim. Különösen Kerstin Ekmannal készítettem vele néhány filmet, volt egy konkrét, amelyben több jelenet volt a családban gyermekekkel. Azt mondta: "Nem fog menni. Nem találsz olyan jó gyerekeket. Ez elrontja az egész történetet." Azt mondtam: "Hadd filmezzem le. Megtalálom őket, megcsinálom, és később meglátjuk." Ezt tettem. Szerkesztettük a filmet, és elvittem a vágószobába megmutatni. Mondtam neki: "Nézd meg, és mondd meg, ha még mindig úgy gondolod, hogy nem tudom kezelni." Annyira boldog volt utána! Tehát néha természetesen eltérő vélemények vannak, de megoldást kell találni.
A "Szerző halála" című filmet már a CineLibri 2019 keretében Bulgáriában is sugározták, további vetítések várhatók. Az "Intrigo" konkrét esetben mi érdekli a könyvben, hogy filmet szeretne készíteni ennek alapján?