Béltünet Tünet
Bélzúgás: bélhangok, amelyek leggyakrabban normálisak. Jellemzőek és hasonlítanak a csövön áthaladó víz hangjára. Gurgulázásnak vagy csicsergésnek írják le őket. Az orvostudományban a borborigmák kifejezéssel jelöljük.
Bár orvosi szempontból ritkán fontos, a bélben dübörgés néha zavart okozhat. A legtöbb esetben ezek a hangok hallatlanok maradnak, és az embereket zavarják.
A belek ritmikusan mozognak, falaik összehúzódnak és ellazulnak, hogy megjósolják a tápanyagtartalmat (ezt a mozgást perisztaltikának hívják, és jellegzetes hangok nyilvánítják meg). Előfordulhat, hogy a béltartalom mozgása közben egyértelműen "perisztaltikus hullám" hallható. Fontos megkülönböztetni a borborigmákat más folyamatoktól, mint például böfögés, puffadás, gáz.
A belekben a bevitt folyadékokat és szilárd anyagokat gazdag enzimfolyadékkal keverik. Bennük ez a folyadék némán mozog, és levegő jelenlétében hangot hallhat (pezsegő, csicsergő, dübörgő).
Az éhség a bélből is okozhat hangokat. Ha az ember éhes, az agyban lévő hormonszerű anyagok aktiválják az étvágyat, amely a belekbe és a gyomorba kerül. Ennek eredményeként az emésztőrendszer izmai összehúzódnak és morgást okoznak.
A hasi hangok normálisnak, hipoaktívnak vagy hiperaktívnak minősíthetők. A hipoaktív vagy csökkent hangok gyakran azt jelzik, hogy a bél aktivitása lelassult. Másrészt a hiperaktív hangok erősebbek és fokozott bélaktivitással járnak (jól hallhatóak). Gyakran étkezés után vagy hasmenéssel jelentkeznek.
Még akkor is, ha szabad füllel nem hallják, a bél jellegzetes hangjait az orvos hallhatja sztetoszkóp segítségével.