ÁLLÁSFOGLALÁS D, 14. SZ., A NAP PLÉNUMA
1963. 09. 30-i HATÁROZAT, A NAP PLÉNUMA
Az NVV szerint A SZÁNDÉKOS GYILKOZATAL KAPCSOLATBAN
- Művészet. A Büntető Törvénykönyv 126. cikke, Art. A Büntető Törvénykönyv 127. cikke, Art. 128 NK;
A szándékos emberölések és gyilkossági kísérletek a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartoznak. Végrehajtásuk oka a szocialista társadalomban elsősorban a polgári elavulásban rejlik az emberek fejében, valamint a részegségben, a kulturális lemaradásban és a rossz nevelésben.
A szocializmus győzelmével megteremtődtek a feltételek a gyilkosságok minimálisra csökkentésére. Az igazságszolgáltatás, az ügyészség és a nyilvánosság elsődleges feladata, hogy a törvény által biztosított eszközökkel határozott harcot folytasson ellenük.
Általánosságban a bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályok és a Horvát Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2/1957. Sz. Az elmúlt években szándékosan elkövetett gyilkosságok és gyilkossági kísérletek vizsgált eseteiből kiderült, hogy egyes esetekben hibákat követnek el a szándék jellegének, a törvény alkalmazásának és a büntetések meghatározásának megállapításában. Ez pedig a büntetőelnyomás elgyengüléséhez vagy az elkövetők helyzetének indokolatlan súlyosbodásához vezet, ami nem járul hozzá az ilyen típusú bűncselekmények elleni sikeres küzdelemhez.
Bizonyos esetekben az Art. 127. cikk, az adótörvénykönyv 5. pontja. Sz. Egynél több személy meggyilkolásának szubjektív oldala. 127. cikk, a büntető törvénykönyv 5. pontja, a valós gyilkosságok szubjektív oldalával, ami a cselekmények téves minősítéséhez vezet.
Cikk szerinti minősített gyilkosságra van szükség. A büntető törvénykönyv 127. cikkének 5. pontja, a bűncselekmény egyéb jelei mellett szubjektív szempontból szükséges, hogy egynél több ember megölésének szándéka előre felmerült az első ember meggyilkolása során vagy közvetlenül azt követően, amikor a tevékenység ugyanazon bűncselekmény folytatása.
A valós halmazban az egyes következő gyilkosságok szándéka az előző befejezése után merül fel, és a végrehajtása során végrehajtott kivégzés külön bűncselekménynek minősül.
Néha Art. 128 NK. E bűncselekmény összetételéhez az adatokkal összhangban meg kell állapítani, hogy az elkövető nagyon ingerült állapotba került, amelyet az áldozat súlyos sértéssel, rágalommal vagy erőszakkal váltott ki.
A sértés vagy rágalom súlyának értékelését a bíróságnak objektíven kell elvégeznie, a szocialista erkölcs követelményei alapján.
Ezért, ha a sértés vagy rágalmazás a szocialista erkölcs szempontjából nem súlyos, az Art. A 128-at nem szabad annak ellenére alkalmazni, hogy az elkövető nagyon ingerült állapotban van.
E bűncselekmény összetétele akkor sincs jelen, ha a sértés és a rágalom, bár súlyos, nem az oka annak, hogy az elkövető nagyon ingerült állapotba kerüljön, amelynek következtében a gyilkosságot elkövették.
Az elkövető nem élvezheti a művészet kiváltságait. A büntető törvénykönyv 128. cikke, amikor behívta az áldozatot. Ha azonban az áldozat a kiskorú sértésre, rágalomra vagy erőszakra súlyos veréssel vagy súlyos sértéssel reagált, amelyek az elkövetőt nagyon ingerült állapotba vezették, az Art. 128 NK.
A Legfelsőbb Bíróság plénuma a 2/1957. Sz. Rendelet 18. tételével tisztázta, hogy a gyilkosságot előre megfontolták, amikor az elkövető előzetes döntéssel követte el, amelyet viszonylag nyugodt és hűvös állapotban hoztak, miután megbeszélték annak elkövetésének indítékaival szemben és ellen. A bíróságok azonban egyes esetekben, köztük a Legfelsőbb Bíróság is, csak a döntés megfontolásának lehetőségével indokolták az előre megfontolás meglétét, anélkül, hogy megállapították volna, hogy az alperes valójában ugyanezt fontolgatta. Az előre megfontolás esetén a nagyobb felelősséget a döntés tényleges figyelembevétele és nem a meglévő lehetőség indokolja.
Erre tekintettel a Pl. 3/1963. Sz. városi bíróság, r. 114-58-I n. o., 353-63-I n. o. a Legfelsõbb Bíróság ítéletei stb., amelyek feltételezik, hogy az elõzetes gondolkodás annak a ténynek köszönhetõen áll fenn, hogy az elkövetõnek lehetõsége volt megfontolni a döntést, tévesek és ellentétesek a Legfelsõbb Bíróság plénumának 2/1957.
Nem ritka, hogy bár az ügyben bebizonyosodott, hogy a szándékos gyilkosságot vagy gyilkossági kísérletet közvetlen szándékkal követték el, a bíróság elismerte, hogy volt szándék, ami indokolatlan könnyű büntetés kiszabásához vezetett. Az 510/1962. Sz. kerületi bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott szándékosan cselekedett azzal, hogy erősen megütötte a fejsze tompa végét a sértett feje mögött és eltörte a koponyáját. A bíróság nem értékelte helyesen a szándék típusára vonatkozó adatokat, az elkövető eredményhez való mentális hozzáállása alapján, tekintettel a cselekvés eszközeire, az ütés vagy ütés erejére, a cselekmény sebezhetőségére. holttestet sért, stb. a Pl. 53/1962. sz. városi bíróság, az R. kerületi bíróság 241/1962 sz. alatt, a T. kerületi bíróság 248/1962 sz. alatt stb.