Akut mellékvese-elégtelenség; Waterhous-Frederichsen szindróma

Akut mellékvese-elégtelenség más néven mellékvese apopleksija, akut mellékvese elégtelenség hemorrhagiás infarktusban, fulmináns purpura Waterhous-Frederichsen szindróma. A fulmináns purpura és a mellékvesék vérzésének kombinációja a 18. század végén készült. Waterhouse (1911) összefoglalja a megjelent eseteket, és szisztematikus leírást ad a és -ról

akut
a betegség értelmezése, és Friderichsen (1918) átfogóan elemzi a szindrómát.

Klinikailag a szindróma két változatát lehet megkülönböztetni: akut újszülöttek elégtelensége születési trauma, asphyxia vagy késői terhességi toxikózis következtében, valamint akut mellékvese-elégtelenség főleg kora gyermekkorban fulmináns szepszis, leggyakrabban meningococcus, streptococcusok, staphylococcusok okozta esetek, pneumococcusok. A szindróma megjelenésének fő jelentőségét vagy a mellékvesekéreg mély károsodása, vagy a súlyos szeptikus fertőzés okozza. A bakteriális szepszisben előforduló mellékvese vérzések érrendszeri károsodásokkal, toxikus hatásokkal és valószínűleg korábbi mellékvese hypoplasiával járnak.