A nők csaknem fele rostos mastopathiában szenved
A rostos mastopathia az emlőmirigy egyik leggyakoribb nem daganatos betegsége. A modern felfogás szerint nem betegség, hanem a mell állapota, annak gyakorisága miatt - írja a CredoWeb egészségügyi hálózatának profiljában Dr. Rumen Tulev, a plovdivi Komplex Onkológiai Központ onkológusa.
A fibrocisztás mastopathia nagymértékben összefügg a hormonszinttel és különösen az ösztrogénszinttel. Fontos az öröklődés és az emlőmirigy felépítése.
Az emlőmirigy mirigyes, zsíros és rostos (kötőszöveti) szövetekből áll, amelyek a különböző típusú emlőmirigyekben különböző arányban vannak. Az életkor előrehaladtával ez az arány változik. A mirigyszövet növekedése a mellben nagymértékben összefügg az ösztrogén magas szintjével. Amikor ez a hám, a myoepithelium és a kötőszövet koordinálatlan növekedéséhez vezet, rostos mastopathiáról beszélünk. Egyes szerzők dyshormonális dysplasiaként definiálják, hangsúlyozva a hormonális faktort. Tekintettel a mastopathia gyakoriságára, amely a nők több mint 40% -ában fordul elő, egyértelmű, hogy nem a betegségről, hanem a mell állapotáról beszélhetünk.
A feltétel három formája
Klinikai szempontból a mastopathia főleg három formája létezik: diffúz (kis és nagy fókuszos), lokalizált (noduláris) és vegyes (diffúz-noduláris). A diffúz mastopathia, attól függően, hogy a kötőszövet (rostos) szövetek növekedése dominál-e, vagy az emlőcsatornák cisztás tágulása a mirigyszövetben, szálas, fibrocisztás és cisztás formára oszlik.