A méh mióma kezelése
A méh mióma jóindulatú daganatok, amelyek leggyakrabban a myometriumot (izomszövetet) érintik. A betegséget magas előfordulási gyakoriság jellemzi, 30 év feletti nőknél akár 50% -ban fordul elő.
Legmagasabb gyakorisága körülbelül 40 éves korban van, és a menopauza megjelenése után hormonális okokból fordított fejlődést (regressziót) mutat.
A betegség fő kockázati tényezői a következők:
- genetikai hajlam: az első fokú rokon jelenléte miómákkal többször növeli a kockázatot
- Faji hovatartozás: A fekete emberek háromszor gyakrabban betegednek meg, és az állapot korábbi korban alakul ki.
- hormonális egyensúlyhiány
- kevésbé fontos tényezők: az első menstruáció kora, stressz, egészségtelen és rossz táplálkozás, elhízás
A nők nagy százalékában a betegség tünetmentes és véletlenszerű, profilaktikus vizsgálattal diagnosztizálható.
A méh mióma lehetséges klinikai tünetei a menstruációs ciklus változásai, általában súlyos vérzés a ciklus alatt vagy a cikluson kívül, a menopauza utáni súlyos vérzés, deréktáji fájdalom, dysuricus rendellenességek (gyakori vizelési inger, amikor a hólyagot miómából szorítják ki), dysformoma nehézség a kismedencei területen, székrekedés (a végbél megnyomásakor).
A folyamat előrehaladtával a formáció növekszik, és hasonlíthat egy előrehaladott terhességre (hatodik vagy kilencedik hónap).
Részletes információk a betegség különböző formáiról, a klinikai képről és a folyamat diagnózisáról a következő címen találhatók:
- szakasz Egészségügyi problémák: Mióma
- Betegségek szakasz: Méh leiomyoma
A betegség diagnosztizálásakor meg kell határozni a folyamat súlyosságát és szükségességét méh mióma kezelése.
A terápiás megközelítést egyedileg határozzák meg, és enyhe formában a gyógyszereket és a konzervatív megközelítést részesítik előnyben. A folyamat előrehaladtával a mióma jelentős mérete, a rosszindulatú transzformáció kockázata és a nem műtéti kezelési módszerek hatásának hiánya miatt javasolt a műtéti terápia.
1. A méh mióma gyógyszeres terápiája
Különböző gyógyszereket alkalmaznak, attól függően, hogy milyen állapotban használnak vérzéscsillapító szereket, gyulladáscsökkentőket vagy olyan gyógyszereket, amelyek csökkentik a mióma méretét.
A következő csoportok tartoznak a tüneteket enyhítő gyógyszerekhez:
- Fogamzásgátlók
Használatuk jelentősen javítja a nők állapotát, csökkentve a vérzés mennyiségét. Orális fogamzásgátlókat vagy spirálokat használnak. A méhen belüli hatóanyag-leadó rendszert a levonorgesztrelt a méhbe ültetik be, és állandó mennyiségű levonorgesztrelt biztosít, ami megakadályozza a méh nyálkahártyájának növekedését és a súlyos vérzést.
Az orális fogamzásgátlók csökkentik a vérzést és enyhítik a tüneteket, alkalmazásuk fő mellékhatásai a fejfájás, pattanások, menstruációs rendellenességek, emlő érzékenysége.
A noretisteron hormonális fogamzásgátló, erőteljes progeszteron, amely kifejezetten befolyásolja az endometriumot. Óvatosan alkalmazzák diabetes mellitusban, májkárosodásban és rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeknél. Allergiás reakciókat, méhvérzést, kiütést, látászavarokat okozhat.
Ennek a nagy farmakológiai csoportnak a leggyakrabban alkalmazott tagja az ibuprofen, és a menstruáció kezdetével együtt szedve enyhítheti a vérzést, mivel csökkenti a prosztaglandin termelést. Egyes szerzők vitatják ennek a lehetséges hatásnak a hipotézisét, csak a fájdalom-szindrómával kapcsolatban hangsúlyozzák annak hatékonyságát.
Az ibuprofén kifejezett gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító (fájdalomcsillapító) és lázcsillapító hatású, rövid távú tüneti terápiára alkalmas. A hosszan tartó használat magában foglalja a gyomor-bélrendszeri károsodások, az allergiás reakciók és a húgyúti rendszer károsodásának kockázatát. Az aszpirinnel, vérnyomáscsökkentőkkel, véralvadásgátlókkal és vérlemezkék-ellenes szerekkel történő egyidejű alkalmazás a toxikus hatások jelentős kockázatával jár.