A gyomorszekréció szabályozása Élettan
A gyomornedv szinte folyamatosan ürül. Az éhgyomorra ürülő gyomornedv minimális és főleg nyálkát tartalmaz, így reakciója enyhén lúgos vagy semleges. Alvás közben a gyomornedv szekréciója tovább csökken vagy leáll. A gyomornedv kiválasztása az élelmiszer bevitelével kezdődik a szájüregben. Rövid, 2-3 perces időtartam után (látens periódus) bőségessé válik és 2-4 órán át tart.
A gyomorszekréció szabályozása neurohumorális és három fázisban fordul elő: agyi (agyi), gyomor- és bélrendszeri. Az utolsó két szakasz humorális. Az agy feltételes és feltétel nélküli reflexek révén valósul meg. A szájüreg reflexogén zónáiból, majd a nyelőcsőből és a gyomorból származó receptorok irritációja feltétel nélküli reflexeket tartalmaz.
Az íz fogadása különösen fontos. Afferens információk a n. nyelv, n. glossopharyngeus és n. a vagus eléri a medulla oblongata megfelelő központjait, az efferens pedig az ANS (autonóm idegrendszer) mindkét részén - az emésztőrendszer mirigyeibe.
A szimpatikus beidegzés serkenti a nyálkában gazdag, de kevés gyomornedv kiválasztását, míg a paraszimpatikus (n. Vagus) sósavban, enzimekben és nyákban gazdag gyomornedv kiválasztását. Az intramuralis submucosalis plexuson keresztül a gyomorba kerülő étel helyi reflexmechanizmusokat tartalmazhat.

A gasztrin által kiválasztott gasztrinlé mennyisége ml/h-ban mérve, a vagális stimulációhoz képest, vagyis a gasztrin mechanizmusa kevésbé hatékony, mint az idegreflex. A gasztrin hatása hosszabb, és biztosítja a lé kiválasztódását az étel teljes gyomor-tartózkodásánál, ezért a gyomorszekréció ilyen típusú szabályozása még fontosabb. A szekréció sokkal nagyobb a két szabályozási mechanizmus egyidejű beépítésével - az együttes hatás kölcsönösen erősödik, összehasonlítva az egyéni ösztönzők hatása alatt megvalósuló egyéni hatások összegével.