A gyomor Leiomyoma Patológiája
A gyomor-leiomyoma ritka jóindulatú mezenhimális daganat, általában tünetmentes és véletlenül található meg. Ezek submucosalis elváltozások, amelyek lehetnek intraluminális vagy extramuralisak, és a gyomor neoplazmáinak 2,5% -át képviselik.
Az első esetek a gyomor leiomyoma 1762-ben Morgani, 1867-ben Virchow számolt be róla, és 1981-ben Mambrini 300 megerősített esetre volt képes. A nagy sorozatok kivételesek, az esetek többsége elszigetelt. A Leiomyoma ritka jóindulatú daganat, kevesebb, mint 3 új eset fordul elő millió lakosra.
Az etiológia a legtöbb esetben ismeretlen, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos genetikai tényezők érintettek. A gyomor-leiomyoma előfordulhat szórványosan vagy kapcsolódó genetikai betegség jelenlétében.
Szövettanilag ezek lehetnek leiomyomák (az összes jóindulatú gyomortumor 6% -a) vagy leiomyoblastomák (az összes jóindulatú gyomortumor 3-5% -a), utóbbiakat 1960-tól Martinitól elkülönített egységként definiálják. Mindkét nem egyformán érintett. 2 éves és 75 éves betegeknél esetekről számoltak be, a csúcs előfordulása a hatodik évtizedben következett be.
Makroszkóposan a gyomor leiomyoma általában egy kicsi, magányos daganat, de 6 cm átmérőjű daganatokról számoltak be. A legtöbb leiomyoma sima, lekerekített és többé-kevésbé jól leírható, de nem kapszulázott. A daganatot borító nyálkahártya fekélyes lehet, míg a peritumorális nyálkahártya normális. Az infiltratív formák a gyomor falát kevésbé egyértelmű tumorhatárokkal sűrűsítik, így a nyálkahártya és a serózus rétegek általában nem vesznek részt. Leírták a láb exogasztrikus daganatait is. Mikroszkóposan mutatják be nagy simaizomsejtek keresztkötegeivel, eozinofil citoplazmával, miofibrillák és ritka mitotikus aktivitás nélkül, ami meghatározza annak jóindulatú természetét.