Vírusos gastroenterocolitis, viselkedés és megelőzés
Dr. Pl. Vaj
A vírusos gastroenterocolitis továbbra is az egyik leggyakoribb betegség, annak ellenére, hogy javult a víz és az élelmiszer minősége, a személyes és közösségi higiénia, valamint az egészségügyi ellátás szervezése. Ezek az egyik leggyakoribb betegség, amely felelős a csecsemőhalandóságért és a magas pénzügyi költségekért. A WHO becslése szerint a világon évente 1,5 milliárd hasmenés fordul elő, és körülbelül 2 millió halálesetet szenvednek az 5 év alatti gyermekek. A fejlett országok gyermekeinek akut gastroenteritisének körülbelül 70-80% -a vírusos etiológiával rendelkezik.
A leggyakoribb vírusok a rotavírusok, amelyek betegséget okoznak állatokban és emberekben. Ezt a vírust 1974-ben fedezték fel, és 70 nanométer nagyságú RNS vírus. A vírus fertőződéssel összefüggő külső burkolata két szerkezeti fehérjét tartalmaz, és a köztük lévő kombinációktól függően 100 különböző szerotípus lehetséges.
Feltételesen három víruscsoportra vannak felosztva:
A csoport endémiás terjedéssel, főként gyermekek körében okozva betegségeket. A mérsékelt éghajlatú országokban a szezonális téli, a trópusi pedig egész évben.
A B csoport főként felnőtteknél társul betegségekkel.
A C csoport viszonylag ritka és sporadikus gasztroenteritis-eseteket okoz. 1-3 napos inkubációs periódus után a betegség hirtelen lázzal kezdődik - 30-50%, hányás 90% -ban, majd vizes hasmenés - naponta 10 bélmozgás. Vezető szerepet játszik a kiszáradás, az elektrolit-egyensúlyhiány, a súlyos általános állapot. Ezért nevezik egyes szerzők gyermekek "pszeudokolérának".
A vírus a duodenum és a jejunum enterocitáit érinti, de az egész emésztőrendszert is érintheti. A fő klinikai megnyilvánulások az intersticiális nyálkahártya hiperszekréciója által okozott kiszáradás következményei. Csatorna megnyitásával hajtják végre a klórionok hiperszekrécióját, a NaCl enterociták általi csökkent felszívódását, a hiperszekréciót; a víz hiperszekréciója az ozmotikus gradiens irányában; az elektrolitok és a víz túlzott szekréciója, ami megzavarja a vékonybél és a vastagbél bélésének felszívódási képességét. A változások befolyásolják az AMP-t, a ciklikus GMF-et, a sejtes kalciumot vagy az inozit-trifoszfátot, és ezáltal károsítják az enterocita proliferációt és a transzport rendszereket. A bél idegrendszere közvetve aktiválódik. Az enkefalinok antiszekréciós hatása elhúzódik, ami hasmenés esetén gátolja a hiperszekréciót. A rotavírus rendkívül ellenáll a környezetnek, beleértve a mosást és a fertőtlenítést is, de érzékeny az alkoholra.
A rotavírus-fertőzés diagnosztizálása nehéz, mivel más vírusos enterocolitis klinikai képe hasonló. Az etiológiai diagnózis a rotavírusok székletében való jelenlétének laboratóriumi bizonyítéka.