Vese- és húgycső-kő ICD N20
Egy kő jelenlétét a húgyúti rendszer felső részén kőnek nevezzük a vesében és az ureterben.
Európa lakosságának két százaléka, a Balkánon pedig háromszor annyi szenved vesekőben. Az állapotot nephrolithiasisnak is nevezik.
A vesekövek képzõdésében a fõ jelentõséget a kolloid-ásványi anyag egyensúlyának, a vizelet savasságának (pH) változásának, koncentrációjának, egyes összetevõk és mások megváltozott arányának tulajdonítják.
Nak nek vese és ureter kő tartozni vmihez:
- Vesekő.
- Húgycső kő.
- Vesekő kővel az ureterben.
- Húgyúti kő.
A nephrolithiasis patogenezisében a következő tényezők vesznek részt: rossz fehérjetáplálkozás, avitaminózis, dehidráció (alacsony folyadékbevitel, láz, bőséges izzadás, hányás vagy hasmenés), parazitózis, az urogenitális rendszer veleszületett rendellenességei, amelyek a vizelet stagnálásához, a vizelet hiperkalciumához vezetnek kalciumkiválasztás), hyperuricosuria (fokozott karbamidkiválasztás), hyperoxaluria (magas vizelet-oxalátszint), cystinuria (genetikai betegség magas aminosav-ciszteinnel), húgyúti fertőzés és még sokan mások.
A kémiai elemzés azt mutatja, hogy a leggyakoribbak a kalciumkomponensekkel - kalcium-oxaláttal, foszfáttal - való konkretizációk, majd urát- és cisztinkövek következnek. A betegek bizonyos százalékában a vesekő oka nem határozható meg.
A vesekövek klinikája a kő helyétől és méretétől függ. A veseválságon kívüli panaszok enyheek, többnyire a hát alsó részénél jelentkezik a nehézség. Veseválság vese és ureter kő a következő tünetekkel jár: