Terhes vagyok, nem vagyok terhes
A 19. században sok olyan elmélet jelent meg, amely egyes kristályok vagy baktériumok jelenlétét kötötte össze a nő vizeletében a terhességgel. A tudósok azonban még mindig nem rendelkeznek elég jó diagnosztikai módszerekkel. Ezért a nőknél a terhesség kimutatásának fő módszere a test fiziológiai változásainak megfigyelése maradt (a legbiztosabb jel a reggeli hányás volt). Ernest Starling csak a századfordulón fedezte fel az emberi test hormonjait, és ez volt az első lépés a modern teszt feltalálása felé.
A tudósok munkája folytatódott, és nagyon hamar, 1903-ban felfedezték a szaporodást elősegítő hormont. Progeszteronnak hívják (az elősegített terhességtől). Számos tanulmány után a tudósok rájöttek, hogy létezik olyan specifikus hormon, amely csak terhes nőknél található meg, és amely pontosan bizonyítja a terhességet. Ma ezt a hormont a hCG (humán koriongonadotropin) kezdőbetűk ismerik.
E tanulmányok ellenére két német tudós is ebben az irányban dolgozik. Németországban 1928-ban Ashheim és Sondek létrehoztak egy A-Z TEST nevű tesztet, amely a vizeletben lévő hCG jelenlétében is működött. Hogy működik ez? A terhesség regisztrálásához vizeletet injektálnak fejletlen patkányokba vagy egerekbe. A teszt azon a jól ismert tényen alapul, hogy a terhesség alatt egy nő teste több hormont termel. Ezért, ha a nő terhes, az egér (patkány) szívverést kap, miután vizeletet injektáltak. Hasonló tesztet fejlesztettek ki fejletlen nyulakkal - az akkor híres "nyúlpróba". A "nyúl meghalt" kifejezést eufemizmusként használták az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, amikor egy nő azt akarta mondani férjének, hogy terhes. Ez a fajta diagnózis azonban nagyon lassúnak bizonyul, és rengeteg állatot kell feláldozni érte.
1950-ben előrelépés történt az úgynevezett békateszt alkalmazásával. A békát a beteg vizeletével injektálták, és ha 24 órán belül spermát termelt, a tesztet pozitívnak tekintették. A békák életben maradtak, és más vizsgálatokhoz felhasználhatók voltak.