Tameshivari; Alapvető képességek
A téglák vagy más farostlemezek feltörése a harcművészeti versenyeken vagy bemutatókon gyakori. A törést általában kézzel vagy lábbal végzik, de vannak olyan szélsőségesek is, akik az ujjaikat, néhányuk pedig a fejüket is használják.
A legelterjedtebb anyag, amelyet az ilyen eseményeknél eltörnek, a fa, de néhány gyakornok gáztartalmú betonra vagy sült téglára vagy csempére támaszkodik.
Ha az életed célja a téglák feltörése, a legalkalmasabb harcművészetek a taekwondo, a karate vagy a penchak silat. A Penchak Silat harcművészet, amelyet elsősorban Indonéziában tanulnak. A japán harcművészeti iskolák a közhiedelemmel ellentétben nem nagyon figyeltek a deszkák feltörésére. Japánban a "tameshivari" kifejezés az önvédelem fegyelmét jelentette különféle tárgyak megtörésével. Tameshigiri viszont hasonló tudományág volt, de kardot viselt.
A harcművészeti versenyeken a bírák a következő szakító tényezőket figyelik:
1) Stílus és finomság
2) Hány táblát tudsz eltörni egy bizonyos idő alatt
3) Hány deszkadarabot lehet megtörni egy csapással
A "tameshivari" célja nem a karate edzés fő célja, de a megszerzett erő és technika barométereként szolgál. Ezért hasznos kumite-ban (sparring), ahol soha nem szabad megérintenie az ellenfelet a fizikai sérülések elkerülése érdekében.
Tameshivari kivételes egyensúlyt, formát, szellemkoncentrációt és nyugalmat igényel. Ez kihívást jelent a karate képességeinek és az erejének próbája. Minden erőt fel kell használnia ahhoz, hogy minden próbálkozáshoz sikerrel járjon.
1. ANYAGOK
A használt tábla (fatábla) mindig a fa vonalai (rostja) irányába szakad. Ezért minél rövidebb a fasorok hossza, annál könnyebb lesz törni. Másrészt a burkolólapokat, téglákat és hengeres tömböket mesterségesen extrahálják, ezért homogénebbek, és hiányzik ezek az instabilitási vonalak.
A Tameshivari-ban használt legnehezebb anyag talán a természetes kőzet (kő). Minél sűrűbb és tömörebb a kő, annál nehezebb feltörni (általában a sötétebb színű köveket kerülni kell). A kezdő csak vékony és hosszú kövekkel kísérletezhet, amelyek látható instabilitással (kevesebb erővel) rendelkeznek.
2. TESTKAPCSOLAT
Kiemelten fontos, hogy a test ütőereje a lehető legkisebb és élesebb legyen, ami minimális ellenállási felületet biztosít a tárgynak. Nyilvánvaló, hogy amikor azt mondjuk, hogy a test ütő részének kicsinek kell lennie, ez nem vonatkozik szigorúan a méretre, mivel a kölyökkutyánkkal nem tudtunk betörni kemény tárgyakat, ami elég gyenge, ezért az ütőerőnek erősnek és erősnek kell lennie .