Szövetkultúrák
A biológiai tudományokban van egy olyan terület, amely bizonyított előnyökkel jár, és a múlt század utolsó évtizedei óta rohamosan fejlődik.
A növények izolált részeiből származó tenyészetek előállítására utal, amelyeket általában szövettenyészeteknek nevezünk. Ez a kifejezés izolált sejtek, egyedi struktúrák vagy a növények különböző szöveteinek és szerveinek in vitro (azaz mesterséges környezetben) steril körülmények között történő tenyésztésére utal. A módszert a növények vizsgálatára, szaporítására és szelekciójára alkalmazzák. Az eredetileg a kísérleti biológiában bevezetett szövetkultúra-módszer gyorsan beindul a gyakorlati növénytermesztésben. Alapja a növényi sejtek mesterséges körülmények között történő tenyésztésének képessége, elkülönítve attól a növénytől, amelyből származnak. Ezt a növényi sejt egyedülálló tulajdonsága - nevezetesen a "totipotenciája" - teszi lehetővé a benne rejlő és morfogenezis képességek megkülönböztetésére, amelyek lehetővé teszik az egész életképes növények regenerálódását, ha megfelelő körülmények biztosítottak.
Az 1940-es évek eleje óta a módszer folyamatosan fejlődik és javul. A biológia és a biotechnológia technológiai fejlődése lehetővé teszi az elvégzett kísérletek teljes módszertani és technikai támogatását, és lehetővé teszi azok napi gyakorlatként történő felhasználását, amely az agrotechnikai tudomány folyamatos fejlődésének alapja.
A mikroszaporítás alapjai
A mikrotenyésztési ciklus alapvető technológiai mozzanatai konkrét tényezőkhöz kapcsolódnak:
- a szaporított növény fajta- és fajjellemzői
- kifejezés az explantánsok bevitelére
- a kiindulási növényi anyag sterilizálása
- a tápközeg összetétele
- termesztési körülmények
- a mikrotelepek környezeti viszonyokhoz történő adaptálása
Rendkívül fontos meghatározni az explantánsok bevételének pontos idejét, a növényfajok élettani jellemzőinek megfelelően. Pailovniában a steril tenyészetbe történő bevezetés a növény aktív vegetációja alatt történik.
Az egész folyamat szempontjából döntő jelentőségű a növényi anyag felületi sterilizálása. Ha ez nem sikerül, a tápközeg szennyeződik, és az egész technológiai folyamat leáll, mivel a növények elpusztulnak. A fertőtlenítő oldatok típusát és koncentrációját úgy választják meg, hogy minden gombás vagy bakteriális fertőzést elnyomjanak, miközben a növény szövetét érintetlenül hagyják. A sterilizálók általában a kalcium- és nátrium-hipoklorit koncentrációja 5-25%, a kezelés időtartama 5-30 perc, majd a növényi anyag ismételt mosása steril desztillált vízzel. Természetesen más sterilizáló oldatok is alkalmazhatók. A tápközeg összetétele a növény fejlődésének egyes szakaszaiban elengedhetetlen a sikeres mikrotenyésztéshez. A tápközeg több összetevőt tartalmaz, különböző arányban (vitaminokat, szerves kiegészítőket, szénhidrátokat, makro- és mikrosókat). Számos tápközeget fejlesztettek ki, amelyek alapján a tápközegeket a növények sajátos igényeinek megfelelően módosítják és készítik el. Ilyenek a Murashige és Skug, Gotre, White, Morel, Skirgin, Hamburg, Knop körök.