Szerecsendió, szerecsendió (Myristica fragrans) növénytan
Szerecsendió (Myristica fragrans) örökzöld fa. A Myristicaceae (Muscat) családhoz tartozik. A növény szerecsendió néven is ismert. Fűszerként és gyógyászati célokra használják. Az egyik első felhasználása söraroma volt.
A szerecsendió története
Használja az arab orvoslásban
Az arab orvosok a szerecsendiót gyógyszerként használták Krisztus utáni első évszázadok óta. Az emésztőrendszer és a bőr különböző betegségei esetén ajánlották. A 11. századig a gyógynövényt a vesékre gyakorolt hatása miatt dicsérték, fájdalom, hányás és nyirokbetegségek leküzdésére használták. Ezenkívül afrodiziákumként írták fel. Manapság a szerecsendió nagyon fontos a világ ezen részén. A Jeruzsálemi Egyetem farmakológusa azt írta, hogy tuberkulózis, megfázás, influenza, légúti fertőzések, parazitózis, ekcéma és seborrhea kezelésére szolgál.
Használja az indiai orvoslásban
A szerecsendió kéziratokban való gyakori említése azt mutatja, hogy az ókori hinduk már a korai időkben tudtak a fűszerről. Melegítő, serkentő és emésztést elősegítő anyagként írják le, és gyógyszereikben is használják őket. Az indiai orvosok fejfájás, láz, légszomj és fáradtság kezelésére írták fel. A gyógynövényt a helyiek az egyik legértékesebb fűszernek tartották. Az indiai egészségügyi minisztérium tanácsadója szerint a szerecsendiót Indiában továbbra is orvosi célokra használják.
Használja a nyugati orvoslásban
A nyugati orvoslásban a gyógynövény használatát a középkorban kezdték meg, és az arab orvosok receptjein alapult. A növény jelentősége az indiai kereskedelemmel együtt nőtt. Fontos összetevője volt a hadsereg számára készített gyógyszereknek. A 17. században legnagyobb népszerűségnek örvendett használata. Az orvosok bélbetegségek kezelésére ajánlották. Ma a szerecsendió alkalmazása a nyugati alternatív és kiegészítő orvostudományban viszonylag jelentéktelen.
Szerecsendió eszköz
A Myristica fragrans legfeljebb 15 méter magas fa. A szár kérge sima és kék-barna színű, bő sárga lében. Az ágak elterjednek és levelekkel végződnek. A levelek hegyesek, sötétzöldek, fényesek, 5-15 cm hosszúak és 2-7 cm szélesek.
A virágok egylaki, halványsárga színűek. A fa tetején helyezkednek el. A hímvirágoknak 3-5 szirma van. A nőivarú virágok nagyobbak és 2-3-as virágzatba vannak csoportosítva.
A gyümölcsök sárgabarack méretűek és alakúak. Kéregből, belső részből és magból készülnek. Frissen a kéreg vörös, és amikor száradni kezdenek, a színe sárgásbarnára változik. A magok kemények, húsosak, fehéresek, vörösesbarna csíkokkal. Rengeteg illóolaj van bennük. A dió (mag) illatos és finom fűszert eredményez. A fa 15-20 évvel az ültetés után megkezdi gyümölcsét.
A szerecsendió használható része
A gyógynövény szárított dióját és az illóolajat gyógyszerként, a növény őrölt magját pedig fűszerként használják.
Szerecsendió terjedése
Indonéziában, Új-Guineában és Nyugat-Indiában terem. Vulkanikus talajokban és trópusi esőerdőkben nő. Növényként történő termesztése nagyrészt a forró, párás trópusokra korlátozódik, legfeljebb 4500 méteres magasságban. Ritka a vadonban.
A szerecsendió kémiai összetétele
- illóolaj (legfeljebb 15%);
- fehérjék;
- nátrium;
- kálium;
- kalcium;
- Vas;
- magnézium;
- édesem;
- foszfát;
- A-vitamin;
- C vitamin;
- D-vitamin;
- B6-vitamin;
- B12-vitamin;
- béta karotin;
- zsíros olaj;
- keményítő;
- szaponinok;
- élelmi rost;
- mirisztin és macelinan;
- gyanta;
- szerves savak;
- lipáz (a zsírokat lebontó enzim);
- illóolaj-tartalom - sabinene, citrom, terpineol, fenilpropán, α-pinén, kávé, b-pinén, mircén, α-phellandrene, α-terpinene, 1,8-quineole, γ-terpinene, linanol, safrole, miriszticin;
- energiaérték 100 grammra 535 kalória.