Rozs, rozskenyér és rozsdió BB-Team

Rozskenyeret eszel? Próbáltál már rozsdiót?

2011.07.06-tól olvassa el 6 perc alatt.

  • A rozs története
  • Mi a rozs?
  • A rozstermékek fajtái
  • A rozs tápanyag-összetétele
  • Hogyan válasszuk ki és hogyan tároljuk a rozs termékeket?
  • Előkészítési ötletek

Soha nem ettél rozsot? Még nem késő! Bulgáriában a legtöbb fogyasztott rozskészítmény továbbra is a rozskenyér marad. A fogyasztásban a rozs dió a második. Amellett, hogy egészséges, a rozs dió jó alternatíva a zabpehely és a müzli között. Jó hír, hogy Európában, és most a bolgár üzletekben is megtalálhatók több szemű müzli termékek, amelyek zabot, rozsot és árpa diót tartalmaznak.

rozs

A rozs története

A rozsot köztudottan olyan emberek termesztették először, akik Krisztus előtt négy évszázaddal éltek Dél- és Délnyugat-Ázsia és Anatólia régióiban. A zabhoz hasonlóan a rozs is alacsony minőségű ételnek számított az állatok és a szegények számára. A későbbi évszázadokban a rozstermékek jelentős és tápláló táplálékként léptek be a skandináv és kelet-európai országok mindennapjaiba.

Századunkban a rozsételek fogyasztása fokozatosan csökken. Ennek a fejleménynek a fő oka a szakértők az aggasztóan növekvő tendenciára mutatnak rá, hogy az ízletes tápláló ételeket részesítik előnyben. Jó táplálkozási tulajdonságai miatt növekszik az a tendencia, hogy az állatokat hús- és tejtermelés céljából rozssal etessék. Logikus feltenni a kérdést: "Lehet-e az állatoknál egészségesebb étkezés, mint mi?" Fontos, hogy mindenki válaszoljon magának, vagy legalábbis érdeklődjön az étele iránt.

Mi az a rozs?

A gabonarozs tápanyagszegény talajban is könnyen termeszthető. A búzával ellentétben a rozs száraz és hideg éghajlaton jól növekszik. Megjelenésében a búza és a rozs szemek nagyon hasonlóak. A rozs azonban magasabb, élesebb alakú, a rozs gabonafélék térfogata nagyobb, mint a búzaé. A rozsfülek átlagosan 150 cm magasak, bokros fülűek, színük sárgásbarnától szürkészöldig változik.

A rozsot az ergot nevű specifikus gombák támadják meg. Mérgező alkaloidokat képeznek. Ezért a gabonakivonás gyakorlata szükségszerűen magában foglalja a rozsszemek cellulózhéjának eltávolítását és tisztítását a feldolgozás következő szakaszai előtt. Ez elveszíti a hasznos vitaminok és ásványi anyagok egy részét, de biztosítja a potenciálisan mérgező összetevők kiküszöbölését.