Nem te vagy, ha éhes vagy 2
Nem titok, hogy az éhség megváltoztatja az embert - irritálja, elvonja a figyelmét, elnyomja, megszállja. Hányszor próbált diétát követni? És hányszor volt szép?

Pontosan. Nem is egyszer.
Az éhség az a fájdalmas csiklandozás, amely elmondja a testünknek, hogy valami hiányzik, és arra kényszerít minket, hogy a lehető leghamarabb élelmet szerezzünk. Vagy megkockáztatjuk, hogy valami önmagunktól eltérővé váljunk.
Néha megengedhetjük magunknak. Például, ha remeték vagyunk.
Igen, ha valaki elszigetelten él, nincs probléma fotoszintetizálni, ha ez az ő dolguk. De amikor emberek között vagyunk, amikor felelősek vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy éhen haljunk.
Csak képzeljen el egy sebészt, aki nem evett reggelit, és meg kell műteni a beteget.
Keze remeg a hipoglikémiától, gondolatai valahol egy képzeletbeli angol reggeli közepén tévednek, éhes gyomrának nyöszörgése visszhangzik a műtőben. Szörnyű, nem igaz?