Multidiszciplináris ellátás krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél
Dr. Maria Dimitrova
Mina "St. Mina" kórház, Plovdiv
Az országos emfizéma-vizsgálat multidiszciplináris csoportos megközelítést alkalmaz a maximális orvosi ellátási protokoll megvalósításához, beleértve a gyógyszerszabályozást és az ambuláns tüdőrehabilitációt minden beteg számára, valamint szükség szerint táplálkozási és pszichológiai tanácsadást. Ez a cikk az ilyen megközelítés előnyeit tárgyalja krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek gondozásában. A csapat fő célja az orvosi terv megerősítése, valamint a betegek képzésének és támogatásának biztosítása.
Ez a cikk a beteg kezdeti értékelésének, valamint a funkcionális és táplálkozási értékelésnek az elemeit tárgyalja. A betegképzés a kábítószer-használatra, a COPD súlyosbodási tüneteinek felismerésére és kezelésére, valamint a dohányzásról való leszokásra összpontosít.
Kulcsszavak: multidiszciplináris csoport, táplálkozási értékelés, betegoktatás, pulmonalis rehabilitáció, dohányzásról való leszokás
Az Egyesült Államokban folytatott, 2003-ban közzétett National Emphysema Treatment Trial multidiszciplináris megközelítést alkalmaz a COPD kezelésében, ideértve a gyógyszeres terápia szabályozását, az ambuláns tüdőrehabilitációt minden beteg számára, valamint szükség esetén táplálkozási és pszichológiai konzultációkat. A csoport tagjai között vannak ápolók, rehabilitátorok, szociális munkások, táplálkozási szakemberek és orvosok. A csoport tagjainak szerepei kiegészítik egymást, és hozzájárulnak a magas színvonalú orvosi ellátás biztosításához. A fő hangsúly az orvosi ellátás tervének elkészítése, valamint a betegek képzésének és támogatásának biztosítása. Ez a cikk egy átfogó ellátási modellt ismertet, amely alkalmazható a COPD-ben szenvedő betegek gondozásában (1. táblázat).
1. táblázat: Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek ellátási terve
A beteg értékelése
A légzésfunkció értékelése
A korábbi kórházi kezelések története
A nehézlégzés mértéke
A dohányzás története
Az önsegítés lehetőségei
A pulmonalis rehabilitáció története
Képzés igénye
Influenza és pneumococcus elleni oltás
Célok és cselekvési terv
Egyedi terv minden beteg számára
Maximális gyógyszeres terápia
Betegképzés
Ismerje fel a COPD súlyosbodásának tüneteit
A gyógyszerek és az eszközök használatának sémája
A dohányzásról való leszokás oktatása
Képzés műtéti beavatkozásokhoz a COPD-ben
Értékelés
A tervet az elért eredmények alapján folytatják vagy felülvizsgálják
A beteg kezdeti értékelése
Az önsegítő értékelés arra összpontosít, hogy a beteg mennyire jól kezeli életét krónikus betegségben.
A depresszió gyakori társbetegség COPD-ben szenvedő betegeknél [3], és a tünetek fennmaradása esetén kezelést igényel. A depresszió tünetei közé tartozik az étvágy megváltozása; alvási változások (álmatlanság vagy korai ébredés); bűntudat, kilátástalanság és kétségbeesés; fáradtság; a társadalmi kapcsolatok elkerülése; öröm hiánya az egykor kellemes tevékenységektől; halál vagy öngyilkosság gondolatai. Depresszió gyanúja esetén a beteget az orvosi csoport pszichológusához kell irányítani.
A COPD-ben szenvedő betegeknél gyakran tapasztalható szorongás. Az önsegítő stratégiák - például relaxációs technikák - kidolgozására összpontosító kognitív-viselkedési terápia segíthet a betegnek megbirkózni a COPD fizikai tüneteivel.
A pszichofarmakológiai szerek [4] és a pulmonalis rehabilitáció [5,6] szintén ígéretesnek tűnnek a COPD depressziójának és szorongásának.
A funkcionális képességek és a napi tevékenységek értékelése
A beteg funkcionális képességeinek felmérése kulcsfontosságú az önálló életvitel és testmozgás jelenlegi és jövőbeli lehetőségei szempontjából. A funkcionális értékelések magukban foglalják az oxigén-titrálási tesztet, a hatperces sétatesztet, a kardiopulmonáris test tesztet. Ezek a tesztek főleg a testtűrést, a nehézlégzést és a dekondíciót értékelik. A funkcionális értékelést a beteg különféle kezelési lehetőségeinek meghatározására használják, ideértve a ambuláns tüdőrehabilitációra való alkalmasságát is. Ha a beteg alkalmas a pulmonális rehabilitációra, felmérik az erőt, a rugalmasságot, a járást, a testtartást, valamint az ortopédiai és mozgásszervi korlátokat. Ezeket az értékeléseket a beteg rehabilitációs céljainak meghatározására és a megfelelő gyakorlatok felírására használják.
A COPD-s betegek korlátozott energiával rendelkeznek. Az egyszerű napi tevékenységek kimeríthetik a beteg energiaellátását, korlátozva ezzel az egyéb tevékenységeket. Az életminőség és a pszichés jólét veszélybe kerül, ha a napi eljárások kevés teret engednek a barátokkal és a családdal folytatott társas tevékenységeknek. A napi tevékenységek értékelése fontos olyan segédeszközök azonosítása érdekében, amelyek csökkenthetik az energiafogyasztást, növelhetik a testmozgás képességét és javíthatják az életminőséget, például egy mobil sétálógép vagy egy elektromos robogó szabadtéri utazáshoz [7]. A zuhanyfotelek és a kézizuhanyok csökkentik az energiafogyasztást. A kosárral és üléssel ellátott mobil járó (1. ábra) az oxigéntől függően nagyobb mozgékonyságot kínál a beteg számára.