MOST - Az emberek bölcsője
Ezt minden nap megismételték - a tükör előtt állt, alaposan megnézte borostás arcát, és így szólt:
- Mindenki le akar ülni a székembe, de fogalma sincs arról, milyen nehéz miniszterelnöknek lenni! Nincs seggük! - kiáltotta a miniszterelnök. - Könnyű reggeltől estig etetni az embereket, táplálni, elaltatni?!
- Igen - mondta, és a tükörre kacsintott - könnyű. Nagyon jó, amikor térdelve magokat szedsz a tévé előtt. Még könnyebb, ha ellenzékben van - meleg van a párt székházában, és tanácsokat ad.
És az emberek sok gondoskodást akarnak. Reggel felkelni az ágyból, meggyőzni arról, hogy a reggeli nem hasznos, de nincs nagyobb nemzet a világon. Hogy működik ez? Féltucat minisztert és képviselőt kell kihúznia a lyukából, és el kell vinnie a különféle kábeltársaságokhoz, ahol csomagolt színes levegőt kell eladniuk. Ki tudja ilyen jól csinálni ezt a készséget - tűnődött a miniszterelnök kora reggel.
- Csak én - felelte a tükörében.
A pártja emberei minden nap különféle tévékészülékeken járták, és inspirációval mesélték el a sárkány és a hős történetét, az emberek pedig helyesen és nyugodtan kezdték a napjukat. És akkor? A problémától az ellátásig. Ez a nép nagyon szeszélyes volt. Naponta háromszor akart enni, rendesen élni. Gyakran meg kellett magyaráznia nekik:
- Ez elmúlt. Itt az ideje megváltoztatni szokásait. Amennyi van, annyit fog enni!
Ha csak az emberek lennének, a miniszterelnök csettintene. Nos, ha megrendeli őket - Európai Unió, ellenzék, szeretet és gyűlölet közeli és távoli népektől! Valamiféle borzalom!
- Aki uralkodni akar - mondta ismét a miniszterelnök a tükörben -, hogy parancsoljon, az volt!