Mi a morfin
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
MORPHINE SOPHARMA 10 mg/ml oldatos injekció
MORPHINE SOPHARMA 20 mg/ml oldatos injekció
MORPHINE SOPHARMA 10 mg/ml oldatos injekció
MORPHINE SOPHARMA 20 mg/ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden 1 ml-es ampulla 10 mg vagy 20 mg morfin-hidroklorid hatóanyagot tartalmaz.
Segédanyagok: lásd a 6.1 szakaszt.
3. GYÓGYSZERFORMA/Morphine Sopharma sol. inj. 20 mg/ml x 10; x 100 /
Oldatos injekció. Színtelen vagy halványsárga oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Különböző eredetű súlyos fájdalmak (miokardiális infarktus, rosszindulatú daganatok a terminális stádiumban, súlyos trauma, műtéti beavatkozások) visszaállítására, nem reagálva a nem narkotikus fájdalomcsillapítókra.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A terméket intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután adják be. Szubkután alkalmazás esetén helyi reakció léphet fel az irritációra és a fájdalomra.
Felnőttek;
Intravénás alkalmazás: 5-15 mg/70 kg, 5 ml injekcióhoz való vízzel hígítva, lassan intravénásan, 5 percig.
Hosszan tartó intravénás infúzió: 0,1 - 1 mg/ml izotóniás nátrium-klorid-oldatban. Az infúzió sebességét egyedileg határozzuk meg, és 0,8 - 80 mg/h lehet.
Intramuszkuláris és szubkután: 10 mg 4 óránként, az adag 5 mg és 20 mg között változhat.
65 év feletti felnőtt betegek; a felnőtteknek ajánlott adag fele, mivel ebben a betegcsoportban nagyobb valószínűséggel alakul ki légzési depresszió és/vagy légzési leállás a morfin beadása után.
A morfin-terápia fokozatos leállításának kell lennie, mivel a dózis hirtelen csökkentése vagy a kezelés abbahagyása elvonási szindrómához vezethet.
4.3. Ellenjavallatok/Morphine Sopharma sol. inj. 20 mg/ml x 10; x 100 /
• Túlérzékenység morfinnal, egyéb opioidokkal vagy bármely segédanyaggal szemben;
• Akut légzési elégtelenség;
• Asztmaroham;
• Tüdő szív;
• Súlyos máj- és veseelégtelenség;
• Megnövekedett koponyaűri nyomás;
• Akut műtéti has;
• Egyidejű alkalmazás MAO-gátlókkal, vagy legfeljebb 2 hétig abbahagyásuk után;
• Terhesség és szoptatás;
• Gyermekkor.
4.4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A terméket körültekintően kell alkalmazni krónikus tüdőbetegségben és csökkent légzési tartalékban szenvedő betegeknél (bronchiális asztma, COPD »elhízás).
Máj- és vesekárosodásban szenvedő betegeknél, 65 évesnél idősebb betegeknél és súlyos kimerültség esetén a morfin metabolizmusa késik, és az adag csökkentése szükséges.
Ortosztatikus hipotenzió fordulhat elő hipotenzióban, hypovolaemiában, szívelégtelenségben vagy szimpatolitikummal kezelt betegeknél.
A morfin simaizomgörcsöt okoz, ezért körültekintően kell alkalmazni epeúti betegségben vagy műtétben, obstruktív és gyulladásos bélbetegségben, húgycső szűkületében és prosztata hipertrófiában szenvedő betegeknél.
Nagyobb dózisban a morfin görcsrohamokat okozhat, és óvatosságra van szükség görcsrohamra hajlamos betegeknél.
A terméket óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében traumatikus agysérülés szerepel, hypothyreosisban szenvedő vagy Addison-kórban szenvedő betegeknél.
A morfin hosszan tartó használata fizikai és mentális függőség kialakulásához vezet. Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében opioid-függőség vagy más függőség szerepel, eufória és agresszió fordulhat elő morfin beadása után.
A megvonási szindróma akkor alakul ki, ha a morfinkezelést hirtelen abbahagyják, vagy ha gyógyszer-antagonistákat adnak együtt.
A gyógyszer segédanyagként nátrium-metabiszulfitot tartalmaz, amely allergiás reakciót válthat ki, beleértve az anafilaxiás tüneteket és a hörgőgörcsöt az érzékeny embereknél, különösen azoknál, akiknek kórtörténetében asztma vagy allergia szerepel.
4.5. Kölcsönhatás más gyógyszerekkel és más interakciók
A morfin központi idegrendszerre gyakorolt depresszív hatását általános érzéstelenítők, nyugtatók, altatók és pszichotrop gyógyszerek, antihisztaminok, β-blokkolók és alkohol erősítik.