Láthatatlan dysplasia BG-Mamma

Amikor a lányom 2 hónapos volt, beutalót kértem egy ortopéd orvoshoz, mert érdekelt a rutin, és ebben a korban csecsemőknek javasoltam szűréseket.
A gyermek személyi orvosa szerint ilyen vizsgálatra nincs szükség, mert nincsenek külső utalások az ízületi problémákra. Azonban nem utasított el tőlem egy irányt.
Amikor meglátogattuk az ortopédust, csecsemőjénél diagnosztizálták a jobb csípő diszpláziáját, és ortopéd bugyi viselésével írtak fel minket.
Külön megkérdeztem az orvost, van-e valamilyen külső jelzés a problémára. Megerősítette, hogy ilyen nincs, és csak az ultrahang mutatja az igazi helyzetet.

klinikai tünetek

Lányomnak ez a betegsége miatt sok információval kellett megismerkednem a témában. A legfontosabbat véleményem szerint a következő sorokban mutatom be. Remélem, sok új szülő számára hasznos.

Felhívom a figyelmét Dr. Draganov következő cikkére, amelyet a Szent Panteleimon Egészségügyi Központ honlapján tettek közzé:

A csecsemő csípőízületének ultrahangja - alapdiagnosztikai módszer

A csípődiszplázia továbbra is jelentős orvosi, társadalmi és gazdasági problémát jelent hazánk számára.
A világ statisztikái azt mutatják, hogy valódi veleszületett csípő diszlokáció ezer újszülöttnél körülbelül 1,55-nél fordul elő. Az orvosi gyakorlatban azonban a betegség előfordulási gyakorisága átlagosan 90 ezrelék. A megnövekedett gyakorlati megbetegedések oka az újszülöttek nem megfelelő nevelése, ami instabil ízületek elmozdulásához és kiváltott luxáció kialakulásához vezet.

Barlow szerint átlagosan 60 gyermek, az egyik a csípőízületek instabilitásával születik (17 ezrelék).
A szülés utáni instabil ízület indukált dysplasiavá válhat, amely három klinikai formában nyilvánul meg:
- dysplasia (dysxia coxae)
- subluxation (subluxatio coxae)
- luxus (luxatio coxae evolutiva)

A diszplázia minden formájának kialakulásának fő hajlamosító tényezője a kötőszöveti hiperlaxitás (ízületi lustaság), amely kifejezettebb a lányoknál.

Ízületi lazaság jelenlétében a kimozdulást okozó okok mechanikus (karos) feszültségek az ízületet elmozdító területen. Előfordulhatnak:

  • méhen belüli fejlődés során - farfekvéses nyújtás kiterjesztett alsó végtagokkal, egészséges méhizmok, oligohidramnionok, többes terhesség stb.
  • szülés közben - a magzat figyelemelterelésében az alsó végtagok felé, ami a meglévő normál izom-kontraktúrák kényszerű egy pillanatnyi leküzdéséhez és a csípőízület karfeszültségének kialakulásához vezet.
  • a szülés utáni időszakban - az újszülött nem megfelelő nevelése (egyenes alsó végtagokkal való bepólyázás, a gyermek lábánál fejjel lefelé tartása, hosszabb ideig a hasra helyezése a harmadik hónapig stb.) evolúcióhoz vezethet ( okozta) csípőízületek ficamát.

A betegség örökletes átvitelét illetően tudni kell, hogy a kötőszöveti hiperlaxitás (ízületi lustaság) öröklődik, az acetabuláris dysplasia pedig másodlagos, és annak kórokozóinak jelenlététől függ.

A csípőízületek károsodásához vezető okok sokfélesége és a betegség halvány klinikai megnyilvánulása miatt az orvosok legfőbb problémája a késői észlelés volt. Ez viszont elhúzódó kezeléshez vezetett, nem kielégítő eredménnyel.
A betegség korai felismerésének képtelenségét az alkalmazott diagnosztikai módszerek (röntgen) okozták.

Az ultrahangdiagnosztika gyakorlati bevezetésével lehetséges legkorábban a csípődiszplázia észlelése és az életkornak megfelelő kezelés elvégzése.

Még 1979-ben. Becher F. a következőképpen mutatta be a korai kezelés és a teljes klinikai gyógyulás közötti kapcsolatot:

A kezelés kezdete

Meggyógyult gyerekek


A meggyógyult gyermekek aránya még magasabb lehet a csípőízületek időben végzett ultrahangvizsgálatával (a születést követő első hónapban).
A késői vizsgálat leggyakoribb oka az orvos zavarását okozó klinikai tünetek hiánya.

Mauh és mtsai. 1983-ban megállapította, hogy a csípő diszpláziával kezelt 118 gyermek közül 15-szer hajlamos aszimmetriával, 17-nek Ortholani (+) és korlátozott elrablása volt, hatnak pedig mindhárom tünete. 80 gyermeknél (68%) nem találtak klinikai tüneteket.

Lényegében a csípőízületek ultrahangja nem invazív, nagy informatív értékű és teljesen ártalmatlan. Lehetővé teszi az ízület állapotának teljesebb objektivizálását és dokumentálását, mivel az összes anatómiai struktúrát vizualizálják. A gyermekre nézve ártalmatlansága miatt a kezelési folyamat során ismételten elvégezhető, és szűrési módszerként is alkalmazható.