Kötőszöveti betegség Diagnozata
A kötőszövet a test nagy részét elfoglalja, és különféle alfajok formájában számos és változatos funkciót lát el a testben. Általában a kötőszövetek alkotják azt a "keretet", amelyben a test összes sejtje elhelyezkedik és működik, egyfajta "mátrixot" képviselnek.
A kötőszövet két fő szerkezeti fehérjemolekulából - a kollagénből és az elasztinból - áll. Sokféle kollagén létezik, amely erőt és erőt ad a szövetnek. Az elasztin több változatban is megtalálható, és képes arra, hogy erők hatására megnyúljon, majd visszatérjen a normális szintre. Az elasztin a test szalagjainak egyik fő alkotóeleme (a csontokat egymással összekötő struktúrák).
A kötőszöveti betegségek befolyásolják a kollagént és az elasztint. A kötőszöveti betegségeket gyakran az immunrendszer működésének különféle rendellenességei jellemzik, amelyek a csoport egyes betegségeiben fordulnak elő.
Okok:
A kötőszöveti megbetegedések egy másik nagy csoportjában nincs egyedüli genetikai rendellenesség. Ezeknek a betegségeknek az okai nem ismertek. Ami egy csoportba egyesíti őket, az az immunrendszer spontán és betegség által megváltoztatott hiperaktivitása, amely saját szöveteit és szerveit támadja meg ahelyett, hogy megvédené őket idegen szerek hatásától. Ezt az immunválaszt autoimmun rohamnak nevezik, és főleg specifikus, biológiailag aktív fehérje molekulák, úgynevezett antitestek előállításával valósul meg. Ezek az antitestek nem normálisak, specifikus "célpontok" ellen irányulnak a testben, és autoantitesteknek nevezik őket.
Fajták:
A klasszikus immunrendszerű (vagy autoimmun) kötőszöveti betegségek, más néven szisztémás kötőszöveti betegségek, a szisztémás lupus erythematosus, a reumás ízületi gyulladás, a szisztémás szkleroderma, a polimiozitisz és a dermatomiozitisz. E betegségek mindegyikének megvannak a maga jellemzői, és sajátos klinikai megnyilvánulással jár.
E csoport minden egyes betegségét a rutin és az immunológiai vérvizsgálatok specifikus változásai is jellemzik (beleértve a kóros antitestek jelenlétét). E betegségek mindegyike lassabban vagy gyorsabban fejlődhet, a nagyon enyhe klinikai és laboratóriumi változásoktól kezdve a betegség teljes megnyilvánulásáig, ezáltal diagnosztizálása könnyen diagnosztizálható. Gyakran megfigyelhető olyan betegek, akiknél a betegség folyamata megvan az autoimmun kötőszöveti betegség jellemzőivel, de a fentiekben felsorolt klasszikus szisztémás kötőszöveti betegségek teljes jellemzőit még nem fejlesztette ki és szerezte meg. Ezekben az esetekben a diagnózis "differenciálatlan" vagy "határozatlan" kötőszöveti betegség. A klasszikus betegség teljes képe soha nem alakulhat ki ezeknél a betegeknél.