Jód - mikor és mikor nem jódhiányos állapotban (I. rész)
Puls.bg | 2009. október 20 0
Jódhiányos betegségek
A jód a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez szükséges nyomelem. Normális esetben a szervezetben legfeljebb 20-30 mg jód van, amely főleg a pajzsmirigyben koncentrálódik. E mikroelem egyensúlyának fenntartása érdekében a testben naponta 100-200 mikrogrammot kell bevenni.
A jódhiány jódhiányos betegségekhez vezet, amelyek a többi endokrin betegséghez képest a leggyakoribbak. Becslések szerint a világon 1 milliárd ember él jódhiányos területeken. Ilyen területek a kontinentális Európa, Közép-Afrika és Dél-Amerika.
A jódhiány vizuálisan kifejeződik diffúz euthyroid (nem toxikus) golyvában. Ebben az állapotban a pajzsmirigy megnagyobbodása bekövetkezik, anélkül, hogy károsítaná funkcióit. A mirigy növekedése a jódhiányban egy kompenzáló reakció, amely elegendő mennyiségű pajzsmirigyhormont biztosít a hiányos állapotokban, az "építőelem" alapján - jód.
A felnőtteknél a második leggyakoribb betegség a göbös golyva. Amikor bekövetkezik, a mirigy funkcióiban nem figyelhető meg változás. A jódbevitel hirtelen növekedése a jód által kiváltott (a jód által okozott) tirotoxikózis kialakulásához vezethet - például bizonyos jódtartalmú készítmények szedésekor. Ezenkívül jódhiányos körülmények között a pajzsmirigy sejtjei részleges vagy teljes autonómiát szerezhetnek a pajzsmirigy-stimuláló hormon szabályozásától, ami funkcionális autonómia kialakulásához vezet a mirigyben, és tovább fejlődik a tirotoxicosis. A pajzsmirigy autonóm csomópontjai és jódhiányos tirotoxikózis általában 50 év felett jelentkeznek.
A szisztémás jódhiányban hipotireózis alakul ki, amelyet a pajzsmirigyhormonok alacsony termelése jellemez.