Ischaemiás szívbetegség (CHD) - 10 p

Tartalom

  1. Ischaemiás szívbetegség (CHD)
  2. A koszorúér-elégtelenség etiológiája
  3. Az érelmeszesedés okai (kockázati tényezői)
  4. A koszorúér típusú vérellátás
  5. A megnyilvánulás formái az IBS-ben
  6. Klinikai kép
  7. Formák természetesen angina pectorisban
  8. A mellkasi fájdalom differenciál diagnózisa
  9. A koszorúér elégtelenségének diagnosztizálása
  10. Ischaemiás szívbetegség kezelése
  11. Előrejelzés

A koszorúér elégtelenségének diagnosztizálása

Alapján:

Kórtörténet: a jellegzetes anginás rohamok jelenléte valószínűvé teszi a szívkoszorúér-betegség diagnosztizálását. Hiányuk azonban nem zárja ki, mivel az iszkémiás rohamok több mint 50% -a fájdalommentes ("nincs" ischaemia/siket).!

EKG adatok:

  • Pihenőn: korábbi szívroham hiányában a pihenő EKG felvétele az esetek 50% -ában normális, még súlyos szívkoszorúér betegség esetén is. A szívkoszorúér-megbetegedések során kis disszeminált infarktusok fordulhatnak elő, főleg a belső szívizomrétegekben, atípusos EKG-változások kíséretében (pl. Simítás, T-hullám negáció).
  • Fizikai tevékenység során (ergometria): a miokardiális iszkémiát a következő változások jellemzik az ST-szegmensben:
    szívbetegség
    • Az ST vízszintes vagy csökkenő reverzibilis csökkenése legalább 0,1 mV-mal standard vezetékekben vagy legalább 0,2 mV-val
    • Az iszkémiás reakcióra kevésbé specifikus a lassan növekvő ST-szegmens, amely a J-pont után 80 ms-tal még mindig 0,1 mV az izoelektromos vonal alatt. (A gyorsan emelkedő ST-szegmens ártalmatlan lelet a tachycardia miatt).
    • ST-magasság 0,1 mV felett, ok:
      • Koszorúérgörcs (Prinzmetal anginája)
      • Aneurizma és szívroham

Fontos!: A digitalisz glikozidok csökkenést okoznak az ST-szegmensben, emiatt a bevitelük leáll, mielőtt edzés közben EKG-t végeznének (1 hét szünet Digoxinnal, 3 hét szünet Digitoxinnal). A vizsgálat érzékenysége annál nagyobb, minél nagyobb a kiválasztott terhelési fok. Maximális pulzusszám (HR) = 220 - életkor években; szubmaximális pulzus = 200 - életkor években. A normál testmozgás EKG-nak csekély a diagnosztikai értéke, feltéve, hogy a szubmaximális pulzusszámot nem érték el. Szubmaximális terhelésnél nem szabad megfeledkezni arról, hogy az eredmények körülbelül 15% -a hamis negatív (terhelés alatt az EKG a koszorúér-betegség jelenléte ellenére változatlan). Az ergometrikus terhelés kockázata 10 000 elvégzett vizsgálat során legfeljebb 1-2 súlyos balesetet jelent (leggyakrabban kamrai aritmiák, beleértve a kamrai fibrillációt is). Ezért az újraélesztést fenn kell tartani (pl. Defibrillátor a kamrai fibrilláció kezelésére)!

Az ergometrikus vizsgálat indikációi:

  • A koszorúér-betegség diagnosztizálása
  • A ritmuszavarok megállapítása a fizikai aktivitástól függően
  • Terhelésfüggő magas vérnyomás kialakulása
  • A fizikai kapacitás értékelése

Ha több kockázati tényező halmozódik fel, ajánlott EKG-t végezni testmozgással olyan betegeknél, akiknek nincs panaszuk és 40 évesnél idősebbek (siket szívizom ischaemia kimutatása!).

Abszolút ellenjavallatok az ergometriához: