Ileana Stoyanova Vestnik új versei; GONDOLAT
2014. április 12., szombat/szám: 86
Ileana Stoyanova Plovdivban született. A Várnai Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. 7 költői könyv szerzője: "Az irgalom az élet" (1990), "Romok és mennyek" (1992), "Polonaises" (1994), "A zenit tetején" (2008), "Love Song" (2009), "Tízezer pillanat" (2011) és "Kobalt-szigetek" (2013).
1995 októberében részt vett a szerbiai Smederevo Dal Őszi Nemzetközi Versfesztiválon. Versei szerepelnek Blaga Dimitrova (1997) szerkesztésében, a "Bolgár költők. Válogatott" című kétkötetes bibliofil antológiában, valamint a "Bulgarian Writings" kétnyelvű (bolgár-francia) irodalmi folyóiratban.
Tagja a Bolgár Írószövetségnek.
Esős nap
Igyekszem csak az esőre gondolni.
egy nap minden elmúlik,
és megpróbálok emlékezni arra, hogy néztem ki
mielőtt a lélek kiszökne a sötétségbe.
csak ez az esős nap van,
ezt a gesztust, amikor becsukja a kezét
hogy életben tartsak.
Nem megyek tovább. Ideiglenes vagyok.
Búcsúzni próbálok
egy kicsit mindennel, amit szeretek.
egy nap minden elmúlik.
nem csoda, hogy most van a hold
szerelmes versből jött ki - hamvas és gyönyörű,
hogy a nap megolvasztotta a februári fagyot,
hogy az első hóvirág
idő előtt átszúrta a talajt,
a természet újjászületik -
ebben a ciklusban mindig megy valami vagy valaki,
helyére jön az új.
de egy napon minden elmúlik.
egyesével a drága dolgok elhagynak bennünket.
és az egész élet - homályos táj,
a nedves üveg mögött - csurogjon vissza, köd legyen előre.
a polcon csak néhány könyv maradt megmentve,
csak néhány jó vers.
Igyekszem emlékezni anyám arcára
a betegség előtt a bátorsága
amikor remeg egy földrengésben,
családi ünnepek, anya énekel és zongorázik,
egy napon sűrű szopránja elhallgat.
csak a fájdalom él túl minket.
Nézem, ahogy apám zsugorodik, mint egy öreg dió
szeme üres, a bolygó forgása nem foglalkoztatja,
még egy kör. elrepült örökké?
milyen elválás vár rám! -
minden drága dolgot köd borít
az érzések homályos emléke marad,
erősségük az életkor előrehaladtával gyengül.
Nagyon régen megcsókoltam a hegedűst -
amikor hegedű voltam, a keze hangokat adott ki
megtévesztett angyalok koncertjén.
a hullámok kitörölték a lépteinket.
az élet kitöröl bennünket.
bármire is próbálunk emlékezni -
jó szex, rövid életű, unalmas -
már csendben összezsugorodva telt el,
összezsugorodik. pont.
minden lebeg a feledés folyóján.
egy nap.
marad egy üres padunk.
A szeretet formái
tegnap elmagyaráztam szerelmes
Miss Orchid,
és szélesebbre tárta ciklámen ajkait
sárga porzóval nevetni,
Hagytam, hogy legyen Csajkovszkij, a Hattyúk tava
és táncol;
Régóta szerelmes vagyok
a hegy lila íveiben,
este megrázza a csípőjét,
a szemem ragadt, lelkileg simogatom;
Eltelt a január
a barát iránti szeretet érzésével,
bikaviadal volt távolról, de sok szenvedéllyel,
A vadász bennem rövidlátó,
ezért a szárnyammal simogatom a levegőt és fantáziálok;
tavaly télen beleszerettem egy karcsú nyírba,
Éjjel-nappal meghívtam a kórházba,
Verset szenteltem neki,