Feokromocitóma; tünetek, diagnózis és kezelés
Pheochromocytoma (pheochromocytoma) egy mellékvese-medulláris (kromaffin sejt) daganat, amely visszatérő keringési megnyilvánulásokkal - katekolamin paroxizmális hipertónia - nyilvánul meg. Az érrendszeri válságok a mellékvesemag szekréciójának köszönhetők. A feokromocitómák mindkét nemet érintik, leggyakrabban 20 és 40 év között, de vannak esetek gyermekeknél és időseknél is. Bár ritka, ugyanannak a családnak több tagjánál is beszámoltak már erről a betegségről.
A feokromocitóma tünetei
A hormonálisan aktív feokromocitómák magas vérnyomással elsősorban két formában jelentkeznek: hipertóniás krízissel és tartós artériás magas vérnyomásként.
Hipertóniás krízisek gyakoribbak, amelyek lényegében megfelelnek az adrenalin nagy dózisainak hatásának. A betegek hirtelen feszülést tapasztalnak a mellkasban és a fejben, feszültségérzetet, szédülést, fejfájást, angina pectorist, émelygést, szívdobogást éreznek, ugyanakkor erős félelem, testremegés, bőséges izzadás és sápadt bőr érzése jelentkezik. A pulzusszám felgyorsul, a vérnyomás élesen emelkedik. A főként noradrenalint kiválasztó feokromocitómákban a szívaktivitás lelassul. A végbél hőmérséklete kissé megemelkedik. Hiperglikémia és glükózuria fordulhat elő, mint a diabetes mellitusnál. A roham általában 15-20 perc és 1-2 óra között tart, de hosszabb lehet és tüdőödémával zárulhat. Kezdetben a rohamok hetek vagy hónapok alatt megismétlődnek, de a betegség előrehaladtával mindennapossá válhatnak. Izgatás, fizikai megterhelés, túlevés, éhezés, speciális testhelyzet, a vese területének tapintása váltja ki őket, és néha egyértelmű ok nélkül jelennek meg.