Étkezési szünet - amikor a munkaidő része
Ha a munkavállaló az étkezési szünet alatt nem tudja elhagyni a munkahelyet, az része-e a munkaidejének?
A munkanap szüneteit a művészet szabályozza. 151 CT.
Művészet. 151. bekezdés A Munka Törvénykönyve 1. cikke előírja, hogy a munkavállaló munkaidejét egy vagy több szünet szakítja meg. A munkáltató biztosítja a munkavállalót étkezési szünet, ami nem lehet kevesebb, mint 30 perc. Ezeket a szüneteket (az (1) bekezdés szerint) nem tartalmazza a munkaidő. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló nem kap díjazást a pihenésre szánt időért.
Az Art. 151. bekezdés A Munka Törvénykönyve 3. cikkének értelmében folyamatos munkafolyamatokkal rendelkező gyártásokban és olyan vállalkozásokban, ahol a munka folyamatos, a munkáltató időt biztosít a munkavállaló számára a munkaidő alatti étkezésre. Ebben az esetben a munkavállalók és az alkalmazottak nem használnak pihenést az (1) bekezdés értelmében. 1, és biztosítják számukra étkezési idő, ami a munkaidejükön belül van.
A munkajogi jogszabályokban nincs meghatározva a kifejezés „Folyamatos munkafolyamat”. Ellentmondásos ítélkezési gyakorlat van arról, hogyan kell kezelni az étkezési szüneteket műszak alatt:
- Az egyik vélemény szerint folyamatos gyártási folyamat/műszakok, műszakok/a normatívan meghatározott étkezési idő beleszámít a munkaidőbe, ha a munkavállaló köteles fizikailag jelen lenni a munkáltató által meghatározott helyen.
- A másik vélemény az, hogy amikor műszakban/műszakban dolgoznak/az étkezés normatívan meghatározott szünetei nem számítanak bele a munkaidőbe.
E tekintetben a Legfelsőbb Semmítőszék Polgári Kamarájának Közgyűlése a 2014. november 14-i 8/2013. Számú értelmező határozattal döntött. Véleménye szerint az első vélemény helyes volt a következő okok miatt:
Arra a kérdésre, hogy ügyeletes, vagy más esetekben, amikor a munkavállaló a munkaadó rendelkezésére áll, anélkül, hogy ténylegesen folyamatosan dolgozna, teljes egészében a munkaidőt kell tekinteni, az Európai Unió Bíróságának számos ítélete foglalkozott a előzetes döntéshozatal. Ezek a C-303/98. Sz. Sindicato de Medicos de Asistencia Publica/Simap/ügyben a Conselleria de Sanidad y Consumo de la generalidad Valensiana ellen 2000. október 3-i határozat, a C-151/02 Landesstadt ügyben 2003. szeptember 9-én hozott döntés. Kiel kontra Norbert Jaeger, 2007. január 11-i ítélet a C437/05. Sz. Ügyben, Jan Vorel kontra Nemocnice Ceaky Krumilov, a C-429/09. Sz., Gunter Fuss kontra Stadt Halle ügyben 2010. november 25-én hozott ítélet. E döntések szerint a szünetek munkaidőbe történő felvételének megkülönböztető kritériuma az köteles-e a szolgálat ideje alatt a munkavállalót a munkáltató által meghatározott helyen elérhetővé tenni.