BGNES Jurij Mihalkov Európa a migránsok útkereszteződésében
SZÓFIA - SZŰRŐ/BGNES NÉLKÜL
A visegrádi négyek (B4) prágai találkozója, amelyen Bulgária és Macedónia részt vett, egyértelműen kikristályosította a migránsválság két különböző uniós megközelítésének végrehajtását, sőt intézményesítését - egyrészt Németország, másrészt a B4, Ausztria és a Nyugat-Balkán. Ez azonban a páneurópai megközelítés kidolgozása előtt történik. Ezt a megközelítést várhatóan az Európai Tanács február 18–19-i ülésén dolgozzák ki. Lehetséges, hogy a menekültek jövőbeli páneurópai modellje keresztezi a két megközelítést.
Idézzük fel a jelenlegi helyzetet. Bár tél van, 80 000 menekült már átment Görögországon és a Nyugat-Balkánon. Valamivel több mint egy hónap múlva tavasz szakad. Egyes becslések szerint az idén a menekültek meghaladják a tavalyi szintet, amikor 1,2 millió felett voltak.
Mindenesetre jelen pillanatban a két megközelítés úgy tűnik, vagy legalábbis úgy kezelik őket a közterületen, hogy egymást kizárják.
Németország páneurópai megközelítést alkalmaz Görögország számára a török határának védelme érdekében, amely egyben az EU és Schengen külső határa is. Berlin ellenzi a migráns útvonal mentén a tranzitországok közötti határok lezárását és a határkerítések felállítását is.
Viszont B4, Ausztria és más országok készek lezárni a határokat az illegális menekültek és migránsok elõtt, szigorítani az ellenõrzést és új határkerítéseket felállítani. A hétfői ülésen a visegrádi Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország új védelmi vonalat szorgalmazott Görögország északi határának mentén, Macedónia görög határának mentén második kerítést, valamint Bulgária és Görögország közötti határkerítést szorgalmaztak. Németország és támogatói számára ez elfogadhatatlan, mert kizárja az egyébként schengeni Görögországot a schengeni térségből. Azt is tisztázni kell, hogy a visegrádi B terv nem zárja ki a német A tervet.
BRUSSEL-EURÓPAI PARLAMENT-ÉPÜLETEK/BGNES
Berlin helyzete számos okból kiszolgáltatottnak tűnik. Először is, Angela Merkel nagyban támaszkodik Törökországra, és ez meglehetősen veszélyes. Az alattomos és kiszámíthatatlan Erdogan törökországi országa nem megbízható ország. Emlékezzünk a fenyegetésére, amelyet szinte akkor tehet, amikor Bulgáriába és Görögországba akarja dobni a menekülteket. Ebben az értelemben az, hogy ennyire támaszkodunk Törökországra, azt jelenti, hogy az EU túszul esik Ankara politikájával, sőt zsarolással is. Van még egy pont - Szíriában a török fél már háborúban áll a szíriai kurdokkal. Európa ragaszkodik a kisebbségi jogokhoz, de el fogja ítélni könyörtelen Erdogan szíriai kurdok elleni fellépését, ha attól tart, hogy holnap Görögországba és Bulgáriába irányítja a migránsokat?
Arról nem is beszélve, hogy a szíriai konfliktus felmelegszik, ami még több menekültre utal. Vajon valóban képes lesz-e szabályozni a migránsok áramlását az EU görög határán az Athénnak eddig tervezett közösségi segítséggel is?
Másodszor, Merkel úgy véli, hogy nem helyes Macedóniát segíteni a görögországi határ őrzésében, de nem magát Görögországot is segíteni. Igen, Macedónia nincs az EU-ban - ellentétben Görögországgal. De páneurópai megközelítésről beszélünk, nem csak közösségi megoldásról. Macedónia pedig nincs Európán kívül, sőt az európai integráció útjára lépett.
Harmadszor: a német kancellár megközelítésében határozottan láthatjuk a nemzeti önzést. "Meg akarom tartani a schengeni rendszert, amely előnyöket jelent Németország számára, mint egyetlen más európai ország sem" - mondta a Stuttgarter Zeitungnak adott interjújában. De ez nem azt jelenti, hogy a német előnyök az amúgy is sokkal szegényebb országok rovására mennek a balkáni útvonalon? Tisztességes lenne, ha visszavonulnának annak érdekében, hogy Németország megtartsa előnyeit, vagy növelje őket? Szlovéniát, Horvátországot vagy Macedóniát kimerítik-e a migránsok annak érdekében, hogy a németnek kétféle vaj, háromféle kolbász legyen a hűtőszekrényében, vagy hogy a harmadik évben kicserélje autóját?